Egy vagy kettő. Ez tényleg egy párnak tűnik.
Az a helyzet, hogy a pultos (George) és Brianna is egy párnak tűnnek, elég bizalmas a hangnem, melyben a fiú odaszólogat neki. Ez összességében még nem szegné a kedvem mondjuk.
- Talán rossz szó volt - ismerem el. Hagyjuk is inkább! - Franciául jobban megy az udvarlás - vallom be vállat vonva. De a mosolya édes. Nem is erőltetett. És én mégis, mégis pokolian fáradttá válok hirtelen ebben az ismerős szituációban ebben az ismeretlen városban.
- Szeresd a táncot, jól csinálod - tanácsolom. Beleiszom a tonikba, de még ez sem az igazi. Felfordul tőle a gyomrom is.
Töprengőn figyelem a poharam, végül döntök.
- Ne haragudj. Kimerültebb vagyok, mint gondoltam. Mennem kell.
George úgyis gondját fogja viselni, azt hiszem. Megsimítom a hátát, eltűnődöm, egy baráti puszira azért odahajolhatok-e hozzá, végül megteszem.
- Még látjuk egymást remélem - mosolyodom el halványan, és miközben fizetek, és összeszedem a cuccom, alig várom, hogy végre kint lehessek, és rágyújthassak egy cigire.
Vajon hány randiról fogok még elmenekülni?
Pedig milyen bájos volt!

~

Nagyon sajnálom, hogy ilyen soká várattalak! Nagyon élveztem a játékunkat és remélem, egyszer összefutunk még valahol!
Köszönöm a játékot!