A szobámban ültem és könnyes szemmel néztem a papírra, amit a remegő kezemmel tartottam. A London Arts School. Az előfelvételi időszakban voltunk és a postaládában csak ez az egy levél volt. Pedig a bátyám is jelentkezett a dráma szakra. Az első gondolatom az volt, amikor megláttam a nevem a papíron az  volt, hogy biztos csak tévedés az egész. Az előfelvételi időszakban csak nagyon kevés embert vesznek fel, akik nagyon jók.Kétlem, hogy én ebbe a kategóriába tartozom.
Amikor a házvezetőnőnk kiküldött a levelekért, unottan mentem ki értük. Egy meghívó anyáéknak, akik már megint a világot járták. Egy újabb meghívó anyáknak és nocsak, egy másik meghívó. De a negyedik levél már nagyobb volt és egy idegen bélyeg és egy másik név volt rajta.
Tudtam, hogyha megmutatom Chris-nek összetörik és nem fogja érdekelni, ha a normális felvételiszakaszban felveszik-e. Így a másik 3 levelet odaadtam a házvezetőnőnknek, a negyediket, pedig eldugtam a szobámba és nem bontottam fel.
Május vége volt. Az idő kezdett felmelegedni. Már amennyire Oxfordban fel tud. Megint engem küldtek ki a levelekért. Csak egy volt a postaládában, ugyanazzal a bélyeggel, de más névvel. Chris Evans Futva tettem meg a visszafelé utat és tűkön ülve vártam, hogy végre kibontsa. Feltépte a borítékot és tádám..... felvették a dráma szakra. Boldogan öleltem át, de közben a fiókba rejtett levelem járt a fejemben. Valami idióta ürüggyel mentem fel az emeletre, hogy megnézzem a levelet. Feltéptem és a szív kihagyott egy dobbanást, a lélegzetem elakadt. Felvettek.
De nem mondtam el a tesómnak. Csak ősszel jött rá, amikor mindketten becuccoltunk az Arts School-ba.
Boldog volt, hogy megoszthatja velem ezt az élményt. És én is boldog voltam, hogy a részese lehetek ennek a dolognak.