Nolen       and        Lia

Nincs túl sok kedvem bulizni menni, de muszáj elmennem a munkám miatt. Pár kép a Művész Gimis diákokról, egy- két cikk, interjú és mehetek is haza. Persze szívesen itt lennék ha James is jelen lenne az évnyitó partin, de sajnos családi okokból kifolyólag nem tudott eljönni, amit én felettébb bánok, mert nem tudom kivel fogom eltölteni az estém, mit fogok csinálni, és milyen módon fogom szétunni a fejem. Ez még kész rejtély számomra, de ahogyan haladunk előre az este folyamán minden titokra fény fog derülni. Remélem, azért lesz pár ember, aki oda fog jönni hozzám, és keresni fogja a társaságom, mert hiába jöhetnek külsősök is el a buliba nem igazán láttam egyet sem, és a diákok is többnyire a barátaikkal szeretnek szórakozni nem, pedig számukra totálisan ismeretlen emberekkel, mint amilyen jelen esetben én is vagyok.
A bárpulthoz sétálok, hogy vegyek magamnak valami alkoholt, de aztán inkább megállok a célom előtt és nem moccanok, hiszen hiába buli ez sokaknak nekem ez is munka és jobban tenném ha megmaradnék józanul, ha a feletteseim meg megtudnák, hogy jobban éreztem magam, mint kellett volna – azaz részeg voltam – akkor tuti szankciókhoz folyamodnának, és lemondhatok arról az előléptetésről, amelyre mindig is vágytam. Nem szeretnék életem végéig a Művész Gimis diákok után rohangálni csak, azért, hogy lehozzak róluk egy cikket és kiadhassam. Emiatt sok- sok hazugságba is keveredtem az elmúlt egy évben, de az már egy másik történet, és ha a buli alatt is az jár a fejemben biztosan nem fogom kellőképpen végezni a rám szabott feladatokat.
- Öhhhmmm… hello, miért is lenne baj? Szívesen megyek. – mosolygok rá a srácra, aki időközben odajött hozzám, és felkért táncolni. Hát erre sem számítottam, hogy valaki majd odajön hozzám, nemhogy még felkér táncolni! Vannak még csodák.
- Én pedig Amelia, de szólíts csak Liának. – mondom határozottan a fiúra nézve, kinek az arcához név is párosul: Nolen.