Régebben éltem- haltam volna egy- egy buliért, de ez még akkor volt, mikor nem igazán voltak barátaim, de most már átrendeződtek a dolgok mind fejben, mint a valóságban. A London szívében lévő Művészeti Suliban sikerült olyannyira beilleszkednem, hogy mindig bulikra járok, vagy éppen a haverokkal lógom, és ez akármennyire is jó dolog valljuk be egy idő után kimerítő lesz. Keveset vagyok otthon, kevesebbet, mint valaha, tanulni sem tudok annyit - nem mintha kellene egy ilyen iskolában, ráadásul tánc szakon - , mint eddig tanultam. Habár imádok idejárni, és most nem a társaságra gondolok, hanem a táncra. Mindig is lételemem volt, és mai napig úgy gondolom ha majd a jövőben minden, illetve mindenki elhagy engem akkor ez az egy dolog itt marad majd velem, és megvigasztal a maga módján.
Ma sem fogok sokat aludni, amit részben bánok, de jóval nagyobb részben inkább örülök neki. Az iskolánk minden évben megrendez egy afféle évnyitó bulit, ahová tavaly is nagyon szívesen elmentem, és jól is éreztem magam, így már nem volt kérdéses idén ott leszek- e, vagy sem. Természetesen megjelenek az eseményen, és nem is akárkivel. Cole- lal. Tudom, a kapcsolatunk inkább csak barátság az Ő részéről, afféle barátság extrákkal viszony, de mégis reménykedem, hogy a jövőben lesz több is ebből, mint a mostani felállás, de napról- napra úgy érzem, hogy egyre közelebb és közelebb kerülünk egymáshoz, de lehet csak nekem vannak kényszerképzeteim, amiken a jelenlegi állapotomban már egyáltalán nem lepődnék meg, de ennek ellenére mégis csalódott lennék, mert - sosem mondanám ki hangosan, legalábbis még nem - de azt hiszem beleszerettem Cole- ba. Hát majd kiderül mi lesz, reméljük a legjobbakat.
A készülődés nálam nem tart addig, mint a többi lánynak, mert tű egyenes a hajam, és emiatt nem kell igazán vele csinálni semmit se, de ettől függetlenül néha- amennyiben van hozzá türelmem - begöndörítem, de most ezt nem tettem meg. A ruhámat sem tartott sokáig kiválasztani, random vettem ki a szekrényemből néhány cuccot és kaptam fel magamra. A végeredménnyel elégedett voltam, így indulhattam is a NightClubba, azonbelül is a Bárpulthoz siettem és ültem le. Már nem volt más dolgom csak várni Cole- t, aki nem sokára meg is érkezett, egy puszival üdvözölt, melybe belepirultam, de szerencsémre a sötétben ezt nem láthatta.
- Szia Boci Csoki, igen, meghívhatsz. - mosolyogtam rá a fiúra, és felállva a bárszékről átöleltem. Jól tudtam a becenév miatt talán kissé be fog rágni rám, de majd jóvá teszem.