Az ilyen bulikról alapból azt gondolná az ember, hogy nem csinálnak mást, csak valami puccos teremben táncikálnak, meg hülye estélyi ruhákban ténferegnek össze-vissza. De mint megtudtam, ez csak a fizika szakkörösöknél van, évente egyszer. Bár fogalmam sincs egyáltalán mit kerestem egy fizika szakkörös társaságában, de legalább most már ezt is tudom. És a végén még lehet, hogy örülni is fogok, hogy eljöttem ide.

Tulajdonképpen egyébként is csak Summer miatt vagyok itt. Tény, hogy Nolen is művészeti sulis, de ma semmi kedvem nincs hazavinni őt. Bár, ha nem vele foglalkozom és nem verek bele megint egy fél üveg tequilát, mint legutóbb Vegasban a születésnapomon, akkor lehet, hogy még emlékezni fog a nevére, meg arra, hogy hol lakunk, és akkor haza tud menni egyedül is. De mindegy is, inkább elindulok megkeresni Summert. Eddig az égvilágon sehol nem találtam, pedig már bejártam az egész kócerájt. Azért elég durva, hogy bárkit beengednek ide, még olyan trógereket is, mint engem. Bár tulajdonképpen ez egy nighclub, a művészetisek meg csak megszállták, az összes többi ember normális vendég. Vagy sem. 

A bárpult felé közelítve szembejön velem egy láthatóan művész gyerek, már a szemüvege miatt is. Megkocogtatom a fejét, mielőtt lazán nekisétálna a mellkasomnak, és a zenét túlkiabálva próbálom elmagyarázni neki, hogy kit keresek, de ő csak mangafigura méretű szemekkel pislog rám, és egy mukkot sem szól.

Inkább otthagyom, és nézelődni kezdek a teremben, hátha valami csoda folytán egy fénysugár közepén megtalálom Summert. Bár ez hülyeség, ilyen csak a nyálas filmekben van. Mióta tudhatok én ilyeneket? Soha nem néztem végig egy romantikus filmet sem, bárhogy könyörögtek. Nem fogom magamévá tenni a stílust soha, ennyit már tudok. A DJ pult közelébe érve felpillantok, hátha valami normális, híres lemezlovas álldogál a pult mögött, de annak a birkának, aki éppen Summernek kiabál, még soha nem láttam az arcát. Villámgyorsan ott termek Summer mögött, mint Edward - ez is honnan a jó istenből tudom? - és a vállára teszem a kezem. - Szia szépség! Baj van? - kérdezem a füléhez hajolva, de még így is jócskán hangosan beszélve, hiszen egy böhöm nagy hangfal mellett állunk. De legalább nem a levegőbe kiabálok, mint az a buckalakó DJ.

Bármennyire is beleverik az emberbe, hogy nem szabad első látásra megítélni valakit, ha valakiről nem sugárzik az értelem már első pillantásra, akkor elég valószínű, hogy tényleg nem egy IQ bajnok az illető. Tény, hogy rólam sem mindig lehet megállapítani, hogy éppen a sárga házból szöktem, vagy csak jól rejtegetem az eszemet, de legalább úgy tudok magyarázni, hogy okosnak tűnök tőle. Még ha néha én sem értem, hogy mit is mondok, vagy hogy miért mondom. De a nyugalom a hosszú élet titka...

Most, hogy megtaláltam Summert, a csodákban is ugyanúgy fogok hinni, mint az unikornisokban, vagy a táncoló banánokban. Jó, az utóbbi hülyeség, de láttam róla egy videót, és élvezném, ha lenne egy táncoló banánom, amelyik vetkőzik is. Meg énekel. A hangja a legszebb az egészben. Elvihetném valami tehetségkutatóba, és meggazdagodnék belőle, aztán nem is kéne vesződni azzal, hogy hogy öljem meg, és temessem el észrevétlenül, csak megenném. Utána lehet, hogy nekem is jó hangom lenne. Bár nem vállalnék opera áriákat.

Figyelmesen hallgatom, míg elmagyarázza miért is ordít neki ilyen vadállat módon ez a sehonnai buckalakó, aki lemezlovasnak vallja magát, holott én mióta itt vagyok, semmi saját dallamot nem hallottam az ürgétől. És éppen ez a probléma. Valamit mutogat a kábelekkel, hogy be kéne dugni. Ennyi esze nincsen? Legszívesebben megkérdezném tőle, hogy hány éve csinálja, mert szerintem a múlt héten kezdte az egészet. Mennyi baj van az emberekkel...

Még szerencse, hogy annyi ismerősöm van, mint égen a csillag, és ebből nem is csak egy űzi rendesen az ipart, nem úgy, mint ez a birkafej, amelyiket felkérték, hogy csináljon valami zenét, mégsem tud semmit kezdeni magával. De leginkább az a szerencse, hogy kíváncsi ember vagyok, és vagy ezerszer megkértem, hogy magyarázzák el, hogy is kell összerakni a dolgokat, és már csináltam is. Hero vagyok.

- Elintézem - villantottam egy mosolyt Summerre, aztán a probléma forrása felé fordultam. Elég idegesnek tűnik. Ki tudja mióta küzd ezzel az IQ bajnokkal? Szegény. Szó szerint körbeugrálva a DJ-t összerakom a dolgokat, és mivel két dolog is rossz helyre volt illesztve, pár pillanatra az eddig üvöltő zene is elhallgat. Erőteljes fuj-olás veszi kezdetét, de nem igazán érdekel, mert amikor végre minden a helyére kerül, végre a DJ-nek is lesz dolga, és olyan zene szól, amilyennel készült. - Egy italra meghívhatna... - mondom vigyorogva Summernek, és rákacsintok. - Vagy hívjalak meg én?

Örülök azért a fejemnek, amikor tényleg sikerül megcsinálni ezt az egész hülyeséget. Nem hiszem el, hogy egy ember, aki arra szánja magát, hogy ő majd DJ lesz, nem azzal kezdi az egészet, hogy megtanulja összerakni a dolgokat. Pedig én még csak nem is akarok az lenni, mégis meg tudom csinálni. Érdekes.

A buli egyébként már jól halad a felé, hogy jónak lehessen nevezni, de azért láttam én már ennél nagyobb tömeget is, meg ügyesebb lemezlovast - aki össze tudta rakni a saját cuccát. Az összegyűlt emberek között mondjuk így is több a részeg, akit nem is érdekel a zene, mint az, aki tényleg azért ordít, mert az egyik kedvenc száma megy. Egyébként a zenében semmi nincs benne annak a birkafejnek a stílusából, legalábbis nem sok helyen lehet felfedezni, de a tömeg alkoholos befolyás alatt álló részének nagyon tetszik az egész. Ami azért nem utolsó, ha ilyen helyen van az ember. Csak ebből az jön majd le a DJ-nek, hogy ő milyen jó volt, közben meg semmit nem csinál gyakorlatilag, csak kattintgat egymást után a számokra a laptopján. Ennyi erővel egy normális együttes is játszhatna.

Pár pillanatig úgy néz ki, hogy lehetetlenre vállalkoztunk, amikor elindultunk a bárpult felé, ugyanis annyi ember tolong itt, mintha kitelepítették volna Kína teljes lakosságát, és bezsúfolták volna őket egy terembe. Csak itt nincs mindenkinek húzott szeme. Akkor meg sem lehetne őket különböztetni. Bár nyilván kell legyen valami különbség rajtuk is, mert ha nem lenne, akkor azt hinné az ember, hogy ők egy, nagy, boldog család. Pedig nem.

A tömeget elnézve lassan telt ház lesz, tényleg elég lassan haladunk a pult felé, és nem egy lelkesen táncikáló, vagy részegen ordító alak áll az utunkba. Mi vagyunk a csigák az autópályán. De valahogy csak sikerül eljutni a pultig, bár nem egyszer kellett közelebb húzódnom Summerhez, nehogy valamelyik idióta odarántsa maga mellé, vagy spontán nekimenjen, mert akkora mellizmai vannak, hogy nem lát az orra elé. Mikor végre odaérünk, elég fura fazon áll elénk, nagyon nem ide való. De Summer nyilván ismeri, mert mond neki valamit, mire a másik távozik. - Csak nem valami drog üzletet bonyolítottál le? Ki volt ez? - kérdezem vigyorogva. Soha nem láttam még a fószert. - Ugyan, nincs mit, most legalább hősnek érzem magam - vigyorgok rá újból, amikor megköszöni a segítségemet. Átölelem a derekát, és egy kicsit magam felé húzom, míg eltámolyog mellettünk egy nagyobb részeg csapat. Honnan jönnek ezek? - Mit kérsz inni? - nézek le rá vigyorogva.

- Ó, csak csupa jót, de tényleg - mondom vigyorogva. Persze, én mindig mindenkiről csupa jót gondolok. Na igen. Szerintem mindenkinek van egy időszaka, amikor kipróbál olyan dolgokat is, ami miatt nem feltétlenül a jó dolgok felé irányul. És persze erről mások mit sem tudnak. De ez így is van jól, különben mindenki csak ítélkezne. Bár így is mindenki azt csinálja, állandóan. - Mit keres itt az igazgatóhelyettes? Nem láttam itt más tanár kinézetű fazont... - Nekem egy kicsit fura, hogy egy felnőtt ember csak így járkál egy ilyen buliban, ráadásul úgy, mint egy maffiózó, öltönyben, de nyilván azért van itt, mert a legtöbb ember itt még kiskorú. De nem tehet ellene semmit, hogy igyanak, hiszen a klubnak is jelentős bevétel, ha mindenkinek kiadják az italt.

Tény, hogy én sem vetem meg az alkoholt, de én csak akkor iszom, ha van valamilyen alkalom. Mondjuk... ünnepnapokon, vagy amikor valakinek születésnapja van, vagy... hazaköltözik, vagy előléptették, vagy csak jó napja volt. Szóval gyakorlatilag bármikor, ha van rá okom. Amit megint bármikor tudok találni. De legalább tudok mértékkel inni. A bátyám mellett mindig én voltam az, aki hazavitte a másikat, és bár ő a világ másik felén él, ez most sem változott. Persze ez csak akkor működik, amikor nem engem ünnepelünk valamiért, mert akkor nekem illik a legrészegebbnek lennem. Igazándiból nem vagyok büszke rá. De az ember egyszer fiatal. Én meg semminek nem vagyok elrontója.

Aki velem van egy buliban, annak nagyon gyorsan meg kell tanulnia, hogy velem rengeteget lehet inni. Mindig én vagyok az, aki körülugrálja a többieket, hogy mit innának, és ez most sincs másképpen, már a bárnál vagyunk. Most nem sokat bír a gyomrom, ugyanis a tegnapi buliban is elég sokat ittam, ezért csak egy vodkanarancsot kérek Summernek, magamnak meg egy sört. Éppen elég most.

- Unatkoztam, és mivel tudtam, hogy itt leszel, meg ugye ügyesen be tudok lógni helyekre... Itt vagyok. - Alig érünk ki a tömeg szélére, máris egy újabb ember közeledik felénk. Ezúttal megint Jack, az igazgatóhelyettes. Miért nem inkább Jack Daniels? Akkor legalább még kedvelném is valamennyire, hogy ilyen menő neve van. De eddig csak azt láttam, hogy számon kéri Summert. Most pedig fogalmam sincs mit akar vele csinálni, mert csak elrángatja mellőlem. De látom Summer arcán, hogy ő erre nem igazán számított, ezért utánuk indulok, mint valami testőr. Lehet, hogy az jó állás lenne nekem. Bár én inkább bent, a buliban szeretek lenni, nem az ajtó előtt állni, és a sok gyökeret küldeni el. - Summer? - szólok utána, mikor valaki elállja az utamat. A szemüveges kis fószer, akivel a buli elején is összefutottam. Csak most sikerült is nekiütköznie a mellkasomnak. A kezébe nyomom inkább a sörömet, aztán arrébb tolom, hogy elinduljak Summer után

Az emberek meg szokták mondani a másiknak, hogy hová is viszik. Bár, ha meglepetésről van szó, akkor ez gyakorlatilag esélytelen. Akkor nem is szabad elmondani. Az galádság. De amikor valaki csak elkezd rángatni, akkor legalább annyit mondhatna, hogy meglepetés lesz, vagy egyszerűen meg akar ölni. Bár azt inkább már akkor mondaná meg, amikor levonszolt a pincéjébe, hozzákötözött egy székhez, és betömte a szádat is. Nekem mondjuk már nyilvánvaló lenne akkor is, hogy gyilkosságra készül, amikor betömköd a csomagtartóba, és közli, hogy maradjak nyugton. Bár Chow is megcsinálta a harmadik részben. Bár akkor Allan segített neki.

Lehet, hogy a mai lányok úgy érzik, hogy meg tudják védeni magukat, de szerintem ez egyáltalán nincs így. Sokkal sebezhetőbbek, és befolyásolhatóbbak, mint azt gondolnák. Ráadásul amilyen kicsik, és amennyit isznak is hozzá, egyszerűen el lehet őket vonszolni bárhová. Épp ezért mindenkinek szüksége van... Rám. Jó, én sem lehetek ott mindenhol, de valakinek szüksége van rám, és ismerem is az illetőt, akkor ott vagyok. Sok helyen ott vagyok, de ahol kell, ott biztos. Meg ahol van elég ital számomra. Olyan hely pedig elég sok van, szerencsére.

Mikor eljöttem ebbe a buliba, igazából csak annyit reméltem, hogy tényleg nem lesz semmi bonyodalom. És erre is gondoltam, még akkor is, amikor megérkeztem. Mert mégis mi gond lehetne egy ilyen buliban? Itt elvileg senkinek nem kellene alkoholt fogyasztania, csak csodálatosan ringatózni a zene ütemére, a tánc szakosoknak meg megmutatni, hogy mit is tudnak. De egyáltalán honnan tudom, hogy vannak itt tánc szakosok? Meg fogok őrülni...

És ahhoz képest, hogy itt nem kellene semmi szokatlannak történnie, mégis itt történik a számomra legszokatlanabb dolog a bulik történelmében. Summert egyszerűen elrángatja mellőlem egy öltönyös fazon. Márpedig az ilyeneket nem nézhetem tétlenül, alapból elég fura volt, hogy ez az öltönyös fickó itt van, nem még hogy egyszerűen úgy érzi van joga csak úgy elrángatni mellőlem Summert. Mert egyáltalán nincs. És ezt meg is fogja tanulni. Egyből utánuk indulok, de a tömeg, csak úgy, mint a bárpulthoz való eljutást, most is megnehezíti a dolgom, és elég nehezen tudom egyszerre figyelni, hogy merre is mennek, meg hogy kit lökdössek félre magam elől. A sörömet már odanyomtam valaki kezébe, de még így is sokkal nehezebben tudok utat törni magamnak. Ha egyszer valaki folyosót nyit az embertömeg közt, akkor az rögtön be is záródik utána, ezt sajnos mindenkinek meg kell tanulnia, aki ilyen helyekre jár. Csak pont most ne történne ez. A sok birka.

Mire utolérem Summert, az igazgatóhelyettes eltűnik, ő pedig már a földre került. Mi az istent csinált vele ez a barom? Ha még egyszer meglátom az este folyamán, esküszöm kinyírom. Odarohanok Summerhez, és segítek neki feláll. - Jól vagy? Nem fáj semmid? - aggódva végigpillantok rajta - Merre ment az a barom? Hadd nyírjam ki...

Sérüléseket ezerféleképpen szerezhetünk. Lehet spontán, amikor mondjuk csak a zuhany alatt veszed észre, hogy jé, neked belilult a térded, vagy a könyököd, vagy a combod. Megpróbálsz elgondolkozni rajta, hogy akkor mit is csinálhattál éppen vele, de sehogy nem megy az emlékezés. És ez így van rendben. Aztán ott vannak azok a sebek, zúzódások, horzsolások, és foltok, amire tisztán emlékszel. A combodon a lila folt, mert nekimentél az asztal sarkának, a válladon a horzsolás, mert túlságosan lenyúlik az egyik fa ága. De mégis, azok a legemlékezetesebbek, amelyeket embertársaink okoznak. Akár szándékosan, akár nem.

Amikor még otthon készülődtem, egész mást képzeltem erről az egészről. Arról, hogy kik lesznek itt, milyen lesz a zene, és mit fognak csinálni. Azt hittem egy helyben fog állni mindenki, és valami nagyon magas dologról beszélgetnek, ehhez képest mindenki úgy viselkedik, mint én szoktam. Iszik, és nyomja a bulit. Jófejek. Azért nem bántam meg, hogy nem választottam a továbbtanulást. Éppen elég volt nekem ennyi év börtön. Hiába szereznek így is végzettséget, nincs munkahely, ahová elmehetnének dolgozni. Szóval tanulni is teljesen felesleges. Mármint.. nem, ez a mondatom akkor hülyeség volt, amikor elkezdtem. Mindenféle különösebb végzettség nélkül volt már legalább húsz munkám. Három év alatt. Lehet, hogy ez a gond.

Nem tudom Summer hogy áll ahhoz, hogy én mentettem meg. De amíg meg nem tudtam, hogy nem tudja mozdítani az egyik lábát, konkrétan meg akartam ölni azt az embert. Most már sokkal jobban aggódom Summer miatt. - Ha megnyomom a bokád.. - gyorsan leguggolok mellé, és óvatosan megnyomogatom a bokáját. Mekkora szerencse, hogy négy hétig ápoló is voltam. - egytől tízes skálán, mennyire fáj? Biztos nem tudsz ráállni? Hívjak mentőt?