Kedves Igazgatóság!

Levelembe foglalnám az eddig velem történteket, mint bevezetést. Jobban bele gondolva, nem is kell olyan sokat írnom, mert eddigi életem (28 év) tökéletes példája annak, hogyan találjam meg az aranyközéputat. Nem pedig az aranyeret. Tudom, rossz poén volt, ha kárpótoljam önöket azzal, hogy tanári képzettségem megfelelő az önök iskolájának. Már nem csak azért, mert minden tini lány értem fog repesni, de tudok fegyelmet tartani és érdekes módon megközelíteni a médiát...mint szakirányt. Nem pedig a valóságshow-k ködös és hasztalan szemeteit megtanítva a diákoknak. Persze, követem a tanterv minden egyes pontját, de néha untatónak találom, hogy folyamatosan hasztalan dolgokkal tömjük a diákok fejét. Igaz, mindent megragadva próbáljuk ösztönözni őket, de ha nincs gyakorlati tapasztalat nincs rendes tanítás. Itt persze nem a tantestületet becsmérelem, csak javasolni szeretném, hogy több gyakorlati órát vezessünk be.
Igaz eltértem a tárgytól. Szóval, ha Önök engem választanának média tanárnak, bevezetném a diákokat egy csodákkal való helyre, ahol nem a bulik, az alkohol és a drog mozgatja az agysejtjeiket. Szeretném elmondani, hogy eddigi tapasztalataim során, minden iskolában elértem egy apró változást, ahol a tanulókat segítettem előrébb jutni valamilyen hiányos téren. Ez persze még akkor volt, amikor úgy nevezett "kistanár"-i címmel rohangáltam a folyosókon papírkupaccal a kezemben, nulla stílus érzékkel.
Mai napon azért írom hosszasan ezt a levelet, ahogy Önök is látták, mert én is LÁTTAM, hogy tanárban szenvednek hiányt. Tudom, mindig arra kérjük a diákokat, hogy tudjanak minden tantárgyat, de akkor egy tanár miért nem tudja megtanítani mindet? Talán ez volt az egyik ok, hogy én is tanár lettem. Nem tudom, hogy ez ide tartozik-e, de álmom volt, hogy a srácokat a jó irányba tereljem...miután én kicsit tönkretettem az életemet, eddig életem felénél. Akkoriban egy tanárom segített, hogy felkaparjam magam a földről, azóta tisztelem őket. Azóta nem volt egy rossz szavam se a tanáraimhoz, még akkor sem amikor meghúztak egy egyetemi vizsgán. Pedig, igazságtalan volt, úgy hogy mindent megtanultam. Ezt szoktam úgy hívni; pofára ítélés. Tudom, nem szabadna így fogalmaznom egy állásjelentkező levére, de kérem. Önök is átélhették már, hogy valakinek azért nem tetszettek mert nem csípték magukat. Levelem utolsó soraiban...nem fogok könyörögni, hogy felvegyenek. Csak azt kérem, figyelmesen olvassanak a sorok között és lássák be, mit hagyhatnak ki. Köszönöm, hogy fáradoztak egy pillantást vetni cirka betűimre.

Üdv.: Noel Maslow