✭
Rajz” Kis korom óta szeretek rajzolni. Folyton mintákon agyaltam és talán ezért is lettem később tetováló, nah meg persze azért is mert rajtam is van egy pár és imádom őket! Sokan mondják, hogy ne varrassunk semmit magunkra, mert ahogy az idő múlik úgy a tetszés is. Nekem mondhattak bármit, makacsul ragaszkodom elképzeléseimhez. Amennyire hű vagyok gondolataimhoz, oly annyira az egyediséghez is. Nem szeretem mikor valaki más képét hozza el, hogy ő is olyat akar magának. Az koppintás és nem akarok másoló gép lenni. Persze mindig vannak alap motívumok, de azok igény szerint módosulnak, változnak.

Művészet” Akárhogy is nézzük valamilyen szinten én is a művészek közé tartozom. Nem csinálok hatalmas szobrokat, grafikai munkákat, fát sem munkálom meg és vászonra sem festek. Kicsit bántott mindig is, hogy a kézügyességem egy pontra specializálódott. Szerettem volna mélyebbre ásni, több mindent kipróbálni. Az idő kevés és villám gyors lábakon suhan el mellettem, lehet adidas cipője van ami nem lyukad ki hamar. Ki tudja, vagy csak én lassultam le, mert folyton cipőfűzőt kötök és ezért előz meg. Bármi legyen is az ok, remélem később lesz bátorságom belevágni valami egészen másba addig is marad a google és Galériákban tartott kiállítások látogatása.

Pecsét” Emlékszem, viszonylag borús nap volt. Nyomott volt a hangulatom, legszívesebben aludtam volna egész nap. Az nap került megnyitásra egy fiatal srác festményeinek bemutatója saját galériájában. Barátaim erősködtek, hogy ne legyek lusta és tartsak velük, mert nagyon jó lesz. Hát nekem abban a pillanatban mondhattak bármit, megvoltam győződve arról, hogy nem dől össze a világ, ha ezt most kihagyom. És csak nem engedtek nekem! Addig, addig erősködtek míg rendbeszedtem magam és elmentem a Galériába. Hatalmas volt a tömeg, a megnyitó pedig egész jó volt. Elindultam “felfedező” körútra, hogy megvizslassam a művész úr alkotásait. Teljessen levoltam döbbenve. Ha emlékeim nem csalnak annyit mondtam csak : azta! Rengeteg érzelmet hoztak elő belőllem a festmények, beletudtam képzelni magam témájukba. Most már tudom kár lett volna kihagynom, remek élmény volt. De nem csak azért mert ilyen érdekes és őszinte munkákat láthattam, hanem azért is mert megismertem valakit.
Travis Duncan, személyesen a kiállítót. Örültem, hogy volt alkalmam gratulálni illetve pár szót váltani. Nos ez a pár szó inkább egy hosszú ismerkedős beszélgetésbe torkollott. Őszintén megkedveltem és bátorkodtam megadni a telefonszámom, ha akar még beszélni hát hívjon. Én általában nem szoktam elkérni senki számát. Az elveim szerint aki akar keres, aki nem-nem, mért én hajtsam?! (Természetesen ez idegenek esetében van így..)

Nem számítottam semmire, de titkon reméltem fel fog keresni. Valamiért nagyon megkedveltem azt amit képvisel, azt ahogy a világot látja. Az egész személyisége elvarázsolt ami nálam ritka, elég válogatós nőszemély vagyok.
Egyik nap a telefon megcsörrent, ismeretlen szám volt. Izgatottan kaptam fülemhez és szóltam bele. Hát felhívott, ebben a pillanatban azt éreztem megpecsételődött az életem. Semmi rossz, inkább csupa jó, mert megismerhettem egy embert akinek talán még nagy szerepe lesz életemben.

Gyűrű” Bevallom őszintén sosem gondoltam, hogy egyszer én is kimondhatom a boldogító igent. Nem hittem, hogy valaha is hófehér ruhában fogok vonulni életem szerelme felé, hogy összekössük az életünket és megosszunk egyméssal mindent. Életem egyik legjobb pillanatan volt mikor Travis felesége lettem. Felhőzlen boldogságot éreztem, annyi erőt és szeretet ad nekem melytől repülni is tudnék. Ujjamon ott virít éjjel-nappal a karikagyűrű és eszembe se jut, hogy lehúzzam számára kibérelt helyéről. Ez a kis ékszer mindennapom része akárcsak ő, egy kincs mely egy apró szelet tőle és egy igéret biztosítéka mi szerint szeretni fog bármi történjék.
✭