Mit jelent nekem Angila?! A meleg teát esős napokon. Hosszú sétákat a Temze partján, a tenger felől érkezőz sós széllel. Szóval, minden rosszat, amit Los Angeles-ben nem is tapasztaltam. A nap sütés ott sose akart megszűnni, addig fürödhettem a tengerben, amíg szottyosra nem áztak a lábujjaim. Minden szép volt és happy. Persze, anyámnak támadt az az ötlete, hogy mi lenne ha elköltöznénk. Beetettek engem azzal a szokásos szöveggel, hogy csodás helyre megyünk, mennyi barátot fogok találni és ugyanolyan művészeti gimibe fogok járni.
Örömmel pakoltam a bőröndömet, mert tudom mennyi los angeles-i gimnázium van szerte az USA-ban. Vajon New York-ba megyünk, esetleg Miami-ba? Annyira bezsongtam, hogy nem is figyeltem amikor becsekkoltunk a repülőre. Nővérem világosított fel a sötét tényről. Egy másik kontinensre utazunk.
HOGY MI?! Az, hogy kiakadtam igen csekély kifejezése annak, hogy én mit műveltem a repülőn. Szegény személyzet már orvost akart hívni, azt hitték rohamom van. Igen, az volt. Elkapott a híres 17 éves hiszti roham.
Ja, hogy ezt miért írom a jelentkezési lapomra? Egészen egyszerű a válasz. Akaratom ellenére hoztak egy olyan helyre, ahol hülyének néznek a vörös hajam miatt, az amerikai akcentusom miatt és még sok egyéb miatt.
Tisztelettel, kedves Igazgatóság. Én mint hű médiás fogadom. Amint elhagyom ezt a nyavalyás szigetet, Oscar díjas filmet fogok forgatni és a díjáatadón megemlítem azokat az éveket, amiket itt sínylődtem.
Remélem levelem nem okoz mély sebeket a szívükben. Nem mellesleg. Szerintem túl messze vannak egymástól a termeim. Kaphatok másik órarendet??

Tisztelettel és Alázattal: just an l.a. b*tch