Biológiát jöttem ide tanítani. Ha rajtam állna ennyi elég is lenne rólam, mert nem nagyon szeretek önmagamról beszélni. Talán azért mert nem nagyon van mit. A családom, Olaszországból jött ide Angliába, egyfajta bevándorlóként, bár én már itt születtem Briminghamben, azért is van ilyen furcsa, nehezen megjegyezhető nevem. Szeretem a gyerekeket, bár mondjuk az itteni diákok, nem sokkal fiatalabbak mint én, valahogy könnyen megértem magam velük. Szeretek velük beszélgetni, főleg a fiúkkal, a tini éveimre emlékeztetnek, te jó isten, hogy mennyi baromságot megcsináltunk mi és a haverjaim. Talán pont ezért álltam tanárnak, hogy kicsit vissza élhessek a fiatalsággal, na meg ez pont olyan munka, amit az ember akár élete végéig is csinálhat. Briminghamben is tanítottam, és onnan ki is rúgtak, azért, mert túl bensőséges kapcsolatot ápoltam egyes diákjaimmal, ha értik, hogy mire gondolok, de hát mit lehet tenni, a fiúk olyan kedvesek, én pedig, a pszichiáterem szerint túl naiv vagyok. Egyébként élvezem ezt, mármint azt, hogy mindig fiatalabb a fiúm mint én, olyan felszabadító érzés, még sosem volt idősebb barátom, és nem is nagyon tervezem, hogy lesz. Tanárnak viszont egész jó vagyok, szeretem a biológiát, abban mindig ki tudtam teljesedni, és korrepetálni is szívesen korrepetálok majd, a lakásomon barátságos keretek között.