Háromig számolok, képzelj el egy átlagos lányt! Egy, kettő, három! Megvan? Nos, én pont ilyennek látom magam.
Magasságom nem haladja meg a 170 cm-t, ami egyáltalán nem keserít el, hisz sosem akartam egy modell vagy egy kosárlabda játékos magasságával rendelkezni. Apám szerint édesanyám alakját örököltem, anyukám szerint pedig túl vékonyka vagyok. Ha nem baj, nem osztom meg veled, hogy mennyit nyomok, nem is illik ilyet kérdezni egy hölgytől, viszont azt elmondhatom, hogy testem feszes, járásom pedig kecses és kifinomult a sok éves balett edzésnek köszönhetően.
Hajtincseim aranyló kalász színűek, és ha nem edzek vagy tanulok, akkor kiengedve hordom őket. Egészen a lapockáimig, néha talán a hátam közepéig érnek. Azt hiszem, ennél hosszabbak még sosem voltak, azonban úgy vélem, nem is birkóznék meg velük, ha nagyobbra nőnének, hisz hullámosságuk gyakran teszi nehezen kezelhetővé őket.
Arcom kerek, akniktól mentes, ugyanis nagyon figyelek a tisztaságára. Szépen ívelt szemöldököm alatt tejcsokoládé barna, mandulavágású szemeim csillognak – ami a szüleim szerint különleges, ha figyelembe vesszük, hogy a hajkoronám szőkében tündököl – amiket hosszú, sűrű szempillák védenek. Az orrom normális méretű az arcomhoz képest – nem túl nagy, de nem is kicsi. Telt ajkaim – nem tudni, hogy miért – rózsaszínűbbek, mint kéne lenniük, néha már-már pirosak. Többnyire széles mosolyba görbülnek kivillantva a fehér, egészséges és egyenes fogsoromat.
Szeretem az egyszerű és kényelmes, mégis elegáns ruhákat. Nagyon kedvelem és előnyben is részesítem a világos színeket – például a vanília és drapp színt, halvány rózsaszínt, vagy elefántcsontszínt -, ha pedig sötét színt szeretnék magamra ölteni, akkor barnát veszek fel. A feketét nem szeretem, kivéve, ha elegáns ruháról, például egy estélyiről vagy mondjuk egy koktél ruháról van szó. Ami a lábbeliket illeti, többnyire balerinacipőt, vagy gumicsizmát – mindig az időtől függ – hordok. Magas sarkú cipőkbe csak akkor kényszerítem bele a lábam, ha nagyon muszáj.

Annak ellenére, hogy barátságos és kedves vagyok, a jellemem nem csak ebből a két tulajdonságból áll, sőt, be kell vallanom, elég összetett. Hogy ezt mivel tudom bizonyítani? Nos, elsősorban azzal, hogy nő vagyok, és mint a hölgy társadalom tagjainak többsége szeretem a szép dolgokat, képes vagyok a sorok között olvasni, az elhangzott mondatokat sokféleképpen értelmezni, megbántódni, de könnyen megbocsátani is. A jellemem a kedvességen és a szereteten alapszik, mindenkinek jót szeretnék, és segítőkész vagyok, hű barát, egyesek szerint megkapó, véleményem szerint csupán lágyszívű. Bánt, ha valaki azt hiszi, kétszínű vagyok, és csak azért vagyok jó mindenkihez, hogy később ajnározzanak, nem pedig a természetem miatt.
Határozott és önálló vagyok, szeretem elérni a céljaimat, és addig küzdök, amíg célba nem érek. Igen, kitartó vagyok, hisz a jó végeredmény, a siker íze ösztönözni tud. Ennek ellenére sosem voltam az a tipikus vezető szerepre éhező személy, mi több, szeretek csapatban dolgozni. Azonban ez nem jelenti azt, hogy képtelen lennék a kezembe venni és tartani a dolgokat, ha úgy vélem, a megadott feladat elvégzése a káosz felé vezető úton indult.
Azt mondják, hogy gyermeteg báj jellemez… azt kell, hogy mondjam, nem szeretem, ha bókolnak, mert olyankor összeszorul a gyomrom, és elpirulok. Nem tudom, hogy ezek miért történnek velem, csak azt, hogy elég kellemetlen, és egyesek számára vicces is.
Nagyon sokat mosolygok, próbálok mindenkivel kedves lenni, ugyanis számomra fontosak az emberi kapcsolataim. Megbízhatónak tartom magam, nagyon jól tudok titkot tartani. A családtagjaim és a barátaim mindig számíthatnak rám. Szeretek szeretni, jó érzés számomra, ha megnevettethetek valakit, ha tehetek valamit a másik boldogságáért. Kompromisszumképes és vitakerülő vagyok, viszont ha valahogy mégis belekerülök egybe, megpróbálom higgadtan, megfontolt érvekkel, erőszak nélkül megoldani.
Optimista típusnak születtem, azonban tisztában vagyok azzal, hogy nem sikerülhet minden, amibe belekezdek. Ennek ellenére a kudarcok néha nagyon le tudnak törni, de a szomorkodás nem tart sokáig, ugyanis minden erőmet összeszedve „feltápászkodom”, leporolom a lehorzsolt térdeimet, majd emelt fővel folytatom az utam. A sebeket pedig az időnek hagyom, az úgyis helyre teszi őket.
Nagyon jó megfigyelő vagyok, általában megpróbálom felmérni a környezetemet és jegyzeteket készítek mindenről és mindenkiről a képzeletbeli noteszembe. Ezzel csak azt szeretném elérni, hogy minél jobban megismerjek egy embert vagy egy helyet.
Szeretem a szervezett, rendezett dolgokat, csakhogy nálam többnyire kreatív káosz és áldott zűrzavar uralkodik.
Rendszerint az érzelmeimre hagyatkozom, teljesen megbízok bennük. Ennek viszont az a hátránya, hogy a következmények kiszámíthatatlanok. Mindig megpróbálok a leghelyesebben cselekedni, nem megbántani senkit, de én is csak egy ember vagyok, ezzel pedig együtt jár azzal, hogy néha hibázok.
Igazán nagy fájdalmat és csalódást okoz, ha félreismerem az embereket és kiábrándulok valakiből. A legjobban azt utálom, ha becsapnak, hazudnak nekem, és úgy gondolják, hogy átgázolhatnak rajtam, csak azért, mert visszafogott, csendes és tapintatos ember vagyok.
Jobban szeretem a gyakorlatot, mint az elméletet. Tapasztalatszerezéssel könnyebben tanulok, a mondás is úgy szól, hogy a gyakorlat teszi a mestert.
Imádom a művészetet, a szép festményeket, az érdekes könyveket és a szabad időmet szívesen töltöm tudásszerzéssel. Ez nem jelenti azt, hogy nem szoktam eljárni otthonról, sőt! Szeretek barátokkal szórakozni, és ha van rá lehetőségem, azt el nem szalasztanám. Rajongok a zenéért. A komolyat ugyanúgy szeretem, mint a modernt. Gyakran járok színházba és a múzeumlátogatásokat is izgalmasaknak tartom.
Igen megértő és türelmes, emellett romantikus természetűnek teremtett a mindenható. Kitartóan keresem az igazi szerelmet, ami véleményem szerint szenvedélyt, kalandot, izgalmat és némi veszélyt tud nyújtani.