Belsö

Little tip: don't hurt me or I'll hurt you
Samantha Larsen eltipeg előttem magassarkújában és azt hiszi, több nálam. Nem irigykedve, inkább csak kíváncsian figyelem, mégis mit szeretne elérni azzal, hogy felszegett állal masírozik végig a folyosón. Samantha Larsen nem az esetem és sosem lenne az. Sőt, szerintem senkinek. Általában elismerem, ha egy csaj jól néz ki, de ő még csak a közelében sincs a "szexi" szónak. A feneke lapos, a mellei kicsik, piros szájfénye pedig folyton el van kenődve, amire csak két magyarázat lehet: vagy ennyire béna, hogy még csak felkenni sem tudja normálisan, vagy az órák közti szünetekben sürgős dolga akad a férfi mosdóban egy-egy kanos évfolyamtársunkkal. Ki tudja?! Samantha Larsen bármire képes. Épp ezért csináltam azt a fotót róla másodikban a lányöltözőben és küldtem el minden ismerősömnek.

Secrets? I have one: I never had a boyfriend.
Alex keze végigsiklik csípőmön, érzem, ahogy egész testével nekem feszül és érzem, hogy már jobban be van indulva a kelleténél. Ujjai most fenekembe markolnak és éhesen, mégis érzékien harap rá alsó ajkamra. Eltolom magamtól mellkasánál fogva és levegő után kapkodva nézek bele mogyoróbarna szemeibe.
- Elég... - súgom és felülök az ágyon. Ő türelmetlenül sóhajt és begombolja nadrágját - ekkor jövök rá, hogy majdnem megtettem azt, amit nem akartam. Nem vele.
Alex kisvártatva el akarja érni, hogy együtt legyünk. Hivatalosan be akarja jelenteni, hogy a barátom, pedig én semmi ilyesmit nem szeretnék tőle. Csak próbálok rájönni, mi és ki is vagyok én. Alex ha úgy vesszük egy tesztalany, aki segít nekem anélkül, hogy tudna róla... ráadásul élvezi az egészet, szóval mi lenne a probléma? Az ajtóra nézek, ahova bármelyik pillanatban beléphet Melissa. Istenem, Mel...

Sis', I hate you... because you mean the LOVE to me
Olyan édesen alszol. Olyan nyugodtan. Olyan... zavartalanul. Nem tudnád megmondani, hogy mit is jelentek én neked, ugye? Brewer vagyok? Egyáltalán nem. Tőletek kaptam a vezetéknevet, de valójában nem így hívnak. Nem tudom, mi lehet az eredeti, de most már nem is érdekel. Itt vagyok. Veletek vagyok. De minek? Annyira szeretném, ha nem állnánk semmiféle kapcsolatban egymással. Annyira szeretnék valaki más lenni, hogy veled lehessek. Tudom, hogy furcsa, amit érzek, de legalább igazi. Te vagy az egyetlen dolog, ami igazi az életemben... vagy az, amit irántad érzek. Te jelented a szerelmet és épp ezért akarlak olyan kétségbeesetten utálni.
- Tish... fenn vagy még? - szól meg Melissa és én elveszem kezemet fejéről, amit nemrég hajtott az ölembe. Elaludtunk a Tv előtt, de én hamarabb keltem fel.
- Aha. Aludj vissza! - ajánlom fel és nagyot sóhajtok. Fészkelődök kicsit, de bármennyire is kényelmetlen a kanapé, nem akarok elmenni, mert mellette lehetek.
- Én csak... - nagyot nyel - Olyan jó, hogy kicsit együtt vagyunk. Mindig úgy érzem, mintha... mintha nem is lenne közünk egymáshoz. Úgy érzem, hogy csak elviselsz, mint egy lakótársat - ránézek arcára, amit ő nem láthat. Behunyta szemeit, mire mosoly szökik ajkaimra.
- A testvérem vagy. Muszáj, hogy szeresselek - próbálom egy könnyed poénnal eltussolni a komoly kérdést, de nem igazán megy - Igazából van itt valami, ami miatt... ami miatt nehéz ez nekem kicsit - kezdek bele és már épp rászánom magam, hogy bevalljak neki mindent, mikor hallom a halk szuszogást. Melissa visszaaludt.
Lőttek a tervnek, hogy bevallom: szerelmes vagyok belé. A nővérembe. A lányba, akinek pasija van. A lányba, akit tizenkét éve ismerek és akivel tizenkét éve élek egy fedél alatt. Valami tényleg nem stimmel velem.