Nem családtagok, se nem barátok szerint: Önző, beképzelt, bunkó, nagyképű, csak a szája nagy, idióta. Családom szerint: Figyelmetlen, felelőtlen, okos, de lusta, cukorfalat. Barátok: Idióta p*cs, vadbarom, humoros, perverz, segítőkész. Na ennek a fele sem igaz, maximum részben. Önző sosem voltam, csak olyanokkal akiket nem szeretek, mert ha valaki kiérdemlo, hogy szeressem, azzal nemmtudok önző lenni. Beképzelt sosem voltam, talán kissé fenn hordom az orromat, de csak mert ismerem az értékeimet. Bunkó lennék? Maximum azokkal akik nem érdemelnek mást, de amúgy meg csak az igazat mondom. Ami a szívemen az a számon, én ilyen vagyok. Nekem nem csak a szám nagy, mint ahogyazt egy-két érdemtelen ember gondolja, mert én amit mondok, azt meg is teszem. Egyszer beválaltam általánosban azt is, hogy csókolóznom kellett az egyik tanárommal. Szerencsére a legdögösebb tanárnővel kellett ezt tennem és csak egy pofomt kaptam semmi mást. Igen a szüleim szerint nagyon figyelmetlen avgyok, amiben részben igazuk is van, de leginkább csak akkor vagyok figyelmetlen, amikor valamire muszáj lenne figyelnem. Felelőtlen nem vagyok szerintem, de hát a szülőkkel nem szabad vitatkozni, hisz ők, mindig mindent jobban tudnak. Ezzel okos, de lustával teljesen egyetértek, mert tényleg az vagyok, de igazából, nem is érdekel az egész. Hát ez van. Hát, hogy cukorfalat vagyok-e azt nem tudom, azt viszont igen, hogy sokan néznek egy jóllakott 8 évesnek, ami azért valljuk be egész gáz. Amit a haverjaim mondanak rólam azt mind igaz, náluk jobban senki nem ismer, és nem is akarom. Persze a barátnőm ebben a dologban más, de őt senki nem kérdezte. Hogy én ezért mit fogok kapni...
Egy szelet belölem
18 éve jöttem a világra, Anglia egyik eldugott városában, vagyis inkább falujában. Még én sem tudom a nevét, pedig évekig ott éltem, de mindig is tudtam, hogy nekem nem ott van a helyem. Nagyképűen hangzik? Hát ez van. Mindig is tudtam, hogy többre vagyok hivatott, minthogy eme kis falu létszámát növeljem azzal, hogy a városban vagyok, és néha még énekelgetem is. Igen nekem ennél több kellett, így amint lehetett hátrahagytam a névtelen kis falut és felköltöztem Londonba. A szüleim nem nagyon örültek ennek, de megértették, hiszen azt szerették volna, ha a kicsi fiuk azt teszi amit akar, és többet ér el, mint ők. Végül nem bírtam nélkülük, magammal ráncigáltam őket is Londonba, ami kissé nehézkesen kezdődött, de beilleszkedtek, mindketten találtak munkát és most jobban élnek, mint eddig valaha. Van egy szép kertes házuk, emelettel, medencével, meg minden ilyen drága dologgal. Anya néha sokkalta ezt, de persze Ő is élvezi ezeket a dolgokat, de az már nem tetszik neki, hogyha otthon vagyok ki sem mozdulok a szobából. Igazából ez nem így van, csak ha tehetem nem az ajtón közlekedem, eddig senkinek nem tűnt fel. Londonban az egyik legjobb iskolába járok és zeneszakon tanulok, hiszen, ha már valamiben tehetséges vagyok, azt ki is használom. Amióta ideköltöztem sok jó dolog történt velem, például anyuék jobb élete, az, hogy ebbe az iskolába kerültem és itt van Lia is. Sokat jelent nekem, hogy Ő van nekem, mert előtte nem igazán volt, komolya kapcsolatom, de vele ez megváltozott, ami persze csak jó. De a vele járó változások jót tesznek nekem?
Amelia Ferguson
Korom : 32
Itt vagyok : London
Munkám-hobbym : újságíró, paparazzi
Tanítási órák száma : 47
Tárgy: Re: James Grey Kedd Május 14, 2013 11:20 am
Gratulálunk; Elfogadva!
Jaaaaaaaaames! *rohan, tarol, ölel, dönt* Nagyon tetszett az előtörténeted, szépen kidolgoztad főleg a jellemet. Habár volt benne egy- két elütés, de az igazán never mind. Irány foglalózni és játszani! Ui.: A jellem utolsó mondatáért még kapsz><