Homlokomról sós izzadság cseppek gördülnek végig arcomon felszántva bőröm. Mellkasom vadul emelkedik föl-le, szívem őrült táncot jár. Hunyorogva nyitom ki szemem, alig látok valamit. Testemben mintha ólom volna, oly nehéz, nem enged feltápászkodni. Fejemben villámok cikáznak. Mi történt velem? Megpillantok egy hatalmas foltot felém haladva, mely kiélesedve az apám vonalait adja vissza. Remegő ajkaim szóra nyitom.
-Vincent? Mi történt?- Sosem szólítottam apának, nem tisztelem őt, gyűlölöm. Még egy kavicsot is jobban a szívembe tudok zárni mint azt a tahót. Miután anya meghalt magához vett. Addig se hírét, se hamvát nem láttuk, kiszállt az életünkből mikor megszülettem. És aztán hirtelen megszállja a szentlélek és magához veszi? Számít neki, hogy árvaházba kerülök vagy sem? Ugyan már, ne nevettessen. Aki szeret nem hagy el. Aki szeret még, ha el is megy kommunikál velem valahogy. Aki szeret nem ver meg.. Nem egyszer emelt kezet rám, s nem egyszer szöktem meg újdonsült otthonomból. Viszont hamar megtalált mindig és idegesen cipelt haza. Hiába London ismeretlen hely számomra, nem tudom hova bújhatnék.
Félek! Kiéhezett tekintetét látom csak és ördögi mosolyát mely szinte már pontosan beleivódott elmémbe.
-Kis ribanc, nem akartál nyugton maradni így hát bedrogoztalak..- Fülembe duruzsol, kiráz a hideg. Apró könnycseppek szaladnak végig hófehér bőrömön. Hirtelen megragadja karom, s testével szorít a matracnak. Mit akar tőlem ez az őrült..ohh bolond és naiv vagyok. Vajon mit akar?!
-Az apám vagy nem teheted ezt!- Sikítok torkom szakadtából, de hangom elcsuklik mert már levegőt is alig kapok úgy bömbölök. Fáj, nagyon fáj ahogy kezem szorítja, s ahogy rám nehezedik. Egyszer csak megszűnik körülöttem minden. Nem hallok, nem látok semmit csak érzem, ahogy vadul gyötri testem. Tekintetem üressé válik, mintha megakarnék halni. De ez valami más érzés.
Hatalmas fényt pillantok meg, majd ismét mintha valami visszalökdösött volna a valós életbe látom, hogy elégedetten húzza sliccét fel Vincent. Ürességet érzek és haragot. Megloptak, de úgy, hogy pótolhatatlan értéket szakítottak ki belőlem. Ribanc vagyok, az apám bábúja, egy démon játékszere. Csak szememmel követem ahogy elhagyja a szobát engem vérben ott hagyva a kemény ágyon. Mozdulatlan vagyok, mint ha csak egy test lennék lélek nélkül. Rabláncra vertek ebbe az ócska épületbe. Se ki, se be! Szöknöm kell, ez így nem megoldás. Erőt véve reszkető testemen próbálok felállni és a bőröndöm felé igyekszem. A cuccaim halomban benne porosodnak, nem akartam ki pakolni már - akkor éreztem itt nem maradhatok. Kikukkantottam a nappaliba ahol láttam sörös üveggel a kezében horkol Vincent. Ez az egyetlen alkalom, hogy kitöröljem az életemből. Megfogtam cókmókom és rohanni kezdtem az ajtó felé. Felébredve rohan utánam, de én már le értem a lépcsőházból. Szaladok az utcán, hallom ahogy ordít utánam. Nem érdekel, ha most megfordulok akkor lőttek nekem. Szabadságot érzek és fájdalmat. Mintha egy üres pohár lennék, de legalább nem vagyok dobozba zárva.