- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

A húgomat figyelem az ablaküvegen át, ahogy a bejárathoz lépked. Szokás szerint csigalassan megy, így ásítva hátradőlök az ülésen, a visszapillantóban csekkolom a hajam. A két utálatos rakoncátlan tincs újra helyet foglal a szemöldököm előtt, így a táskámba túrok. Azonnal megvan a zselé, mellyel megigazítom a frizurámat.

- Uram, megérkeztünk, nyugodtan kiszállhat - szegezi rám a tekintetét a sofőr.

Fáradt sóhajt hallatok, majd újra kinézek az ablakon: tiszta a levegő. Intek a vezetőnek, majd kitolom a fekete terepjáró ajtaját. Az utcán lézengő diákok felém fordulnak, mikor lassan leveszem a pilóta fazonú napszemüvegem. Biccentek pár srácnak, a jó csajok felé sármos mosolyt küldök, miközben emelt fővel lépkedek az üvegajtó felé. Magabiztosan belépek az iskola épületébe, ahol Sarah csípőre tett kézzel vár rám.

- Mit csináltál ennyi ideig? - kérdi türelmetlen arccal.

- Nem fogok veled mutatkozni - magyarázom hamiskás vigyorral.

Játékosan a karomba üt, majd elindulunk a folyosón. Ahogy felcsendül a cipőnk talpának kopogása, a diákok elcsendesülnek. Hmm, egy csodálatos tanév vár rám, azt hiszem. Első évünk, első találkozásunk, de mindenki ránk ismer, hiszen összetéveszthetetlenek ezek a jégkék szemek, kávébarna tincsek és a kisugárzás. Ilyenjei van az igazgatónak, aki ki is? Ja, igen, az apánk. Ő birtokolja a suli trónját, ami azt jelenti, simán rámakaszthatnák a Délceg Herceg címet, ez a jelző amúgy is illik rám. Könnyedén eltalálunk az énekterembe, ahol már várnak ránk. Ott áll apa is, aki érkezésünkre tapsolni kezd, így tesz róla, hogy minden teremben tartózkodó méltón köszöntsön minket. Féloldalas vigyor kíséretével köszöntöm az embereket, majd amikor jelet adnak, elkezdődik a zene, Sarah-val megkapjuk a mikrofonokat, és belekezdünk a megbeszélt duettbe. Behunyt szemmel engedem ki a hangokat a torkomból, látom magam előtt a szám üzenetét, bökkenőmentesen megy az egész. A dalt hangos ováció zárja, amire meghajolunk. Miközben lekonferálnak, alig hallhatóan Sarah fülébe súgom, hogy hamis volt, ebből kifolyólag pedig kapok még egy verést, ezúttal az alkaromra. Gyengén meglököm, ezt követően pedig leültetnek minket, és kezdetét veszi a hosszú-hosszú köszöntő beszéd. Khm, jó éjszakát mindenkinek.