Miután Lana már negyedszerre csapta le rám a telefont, rá kellett jönnön, hogy a "kurva anyád, mi a faszt csináltál a kocsimmal te hülye ribanc?!" nem a legjobb módja annak, hogy megtudjam, mégis miféle csoda folytán csapta szét az exem a kocsimat az autópálya szalagkorlátján. Most biztosan feltetted magadnak a kérdést, hogy akkor mi a bús bánatos égnek adtam kölcsön neki a kocsim... Na ez egy baromi jó kérdés. Azt hiszem, a válaszban érdemes lesz azt megemlíteni, hogy seggrészeg voltam és annyira táncolt velem a szoba, hogy nem tudtam megkülönböztetni Lana arcát Simon-étól. Ez előbbi (azaz az exem) természetesen még látta, ahogy a neki szánt búcsúcsókot a mellettem ülő srác kapta meg helyette... Mire a zenét túlüvöltve jelentette ki, hogy köztünk mindennek vége, majd lelépett a kocsikulcsommal és azóta nem láttam.
Persze mikor kijózanodtam, fogalmam sem volt, mégis mi az isten történt pár órája, és hogy a fekete audim miért nem parkol ott, ahol tegnap hagytam... Aztán csörgött a telefon, és a vonal túlsó végén a rendőrtiszt kijelentette, hogy az új kocsim szétcsapódott a szalagkorlátom, az exem meg kórházban fekszik. Erre, ha jól emlékszem, csak egy rövid "basszameg" volt a válaszom, majd visszamentem a vadidegen partiszervező srác házába és bezárkóztam a szobájába egy üveg vodkával.

*

- Phoenix, készen vagy már? - Valaki bekopogott a fürdőszoba ajtaján, pont ugyanabban a pillanatban, amikor kimásztam a zuhany alól és próbáltam úgy a csípőmre csavarni a törölközőt, hogy ne essen le, amíg eljutok a lakásom túlsó végében elhelyezkedő szekrényemig. Kajánul elvigyorodtam, amikor felismertem a hang tulajdonosát, majd kinyitottam az ajtót… És szembetaláltam magam Tristan-nal, aki pofátlanul rám vigyorgott, mikor végigmért.
- Mi az, ennyire tetszik, amit látsz? – Megkerültem őt, kissé oldalba is böktem, majd a lehető legártatlanabb arckifejezést magamra öltve indultam el a szekrény felé, és elkezdtem kutakodni benne. Hogy őszinte legyek, ez annyira lekötött, hogy meg se hallottam, mikor Tristan lassú léptekkel átszelte a szobát és megállt mellettem. Csak akkor rezzentem kissé össze, mikor ujjai a csuklómra kulcsolódott és ő maga felé fordított. Meglepetten néztem rá, a szívem vadul zakatolt a bordáim mögött, mikor közelebb lépett hozzám, és…
Megcsókolt.
Említettem már, mennyiszer álmodtam erről a pillanatról? Mennyire kívántam őt, minden nap minden egyes percében? Ennek ellenére nem viszonoztam a csókját… És hogy még inkább rontsam a helyzetet, még el is löktem őt magamtól.
- Tristan, mi az isten van veled?! – Remegő ujjaim a törölköző szélére kulcsoltam, és egészen addig hátráltam, míg a hátam a szekrénynek nem ütközött. Ő nem szólt egy szót sem, csak nézett, és a szemeiben olyan mérhetetlen bánatot láttam, hogy bűntudatom támadt. Miért csináltam ezt vele? Miért utasítottam el azt a személyt, akit mindennél jobban kívánok? Mindennél jobban… Szeretek?
- Tristan… – A hangom erőtlen suttogássá halkult, de ő csak megrázta a fejét, hogy ne mondjak semmit. Pár pillanatig még farkasszemekkel méregettük egymást, majd ő hangos ajtócsapkodás kíséretében távozott.
Lecsúsztam a fal tövébe, és halkan káromkodva a saját hülyeségemre, elsírtam magam.

*

Lady Gaga bámult.
A hatalmas, ablaknyi méretű poszter úgy bámult rám a falról, mintha csak azt akarná mondani, „mi az istent keresel még itt, te lökött balfasz?” A látszatra alig tizenhét éves lány, akit a buliban szedtem fel, nyögdécselt és vonaglott alattam, körmei végigszántották a hátam, ennek ellenére valahogy nem tudtam élvezni, hogy vele vagyok. Egyfolytában Tristan járt a fejemben és az a csók, amit nem viszonoztam…
Lady Gaga pedig bámult.
Az eredetileg erotikusnak tervezett pózból és tekintetből csak úgy sütött a szemrehányás, mintha a szőkeség azt tervezné, hogy mindjárt leugrik a poszterről és felpofoz, amiért ennyire hülye vagyok és valami lotyóval töltöm az éjszakám ahelyett, hogy megtörve az összes KRESZ-szabályt, valami lopott kocsival száguldjak Tristan lakása felé, hogy bocsánatot kérjek tőle a hülyeségemért és bevalljam neki, mennyire szeretem.
A lány ajkait újabb sóhaj hagyta el, magához húzott egy hosszú csókra, pár pillanattal azelőtt, hogy eljutottam a csúcsra. Csókja agresszív volt, a gerincem mentén kellemetlen, fagyos borzongás futott végig. Villámgyorsan öltöztem fel, majd távoztam, mielőtt megpróbálhatott volna visszatartani. Hányingerem volt, amikor magamra gondoltam és arra, amit tettem. Nem voltam más, csak egy kurva, egy elhasznált rongy, amivel már csak a padlót lehetett feltörölni.
Lady Gaga pedig bámult a falról, és még akkor is láttam magam előtt a szemrehányó tekintetét, mikor már messze jártam a lány lakásától.