Bradford –ban születtem, és ott is nevelkedtem fel, valamint ott jártam óvodába, iskolába.
Volt egy gyerekkori szerelmem. Szerettük egymást, mindenben megértettük egymást, megnevetettem, amikor szomorú volt, és itt voltam neki, bármikor.
Azonban, mint minden jónak, ennek is vége lett. Elhagyott, és Londonba ment iskolába.
Egy darabig szenvedtem miatta, de aztán, találtam helyette egy másik lányt. 18 éves voltam akkor.   Most 20 éves vagyok, vagyis 2 év telt el az óta, és megkértem a barátnőm kezét.
Egyetemre kezdtem el járni, média szakra. Mindig is érdekelt a fényképezés. Ez volt az egyik hobbim a sok közül.  A többi hobbi, csak a szokásos dolgok. Gitározom, és kicsit éneklem is, írok zenéket is, de nem verem nagydobra. Csak magamnak tartom meg ezeket a dolgokat.
Szeretek fényképezni. Megnyugtat. Egy szép napsütéses napon, kimenni az erdőbe, esetleg a parkba, vagy kimenni a városba, és ott is fényképezgetni mindenfélét.
Egyetemre, nem itt járok Bradford-ban, hanem Londonba. 3 óra az út vonattal, de át kell egyszer szállni.
Nem azért jöttem Londonba, hogy Brianna után kutakodjak, megkeressem, és beszéljünk.
Úgy gondolom, hogy nem nekem kell felkeresni őt, és beszélni vele, hanem neki. Elvégre ő hagyott ott szó nélkül, és az óta sem beszéltünk semmit sem, hiába egy egyetemre járunk, és egy szakon is vagyunk. Mindig is odavolt a mesékért, és a videózásért. De hát, mikor idekerültem az egyetemre, nem tudtam, hogy ő is erre az egyetemre jár, és pont erre a karra, amelyikre én is beadtam a jelentkezésemet még tavaly.
Ha meglátom a folyosón, vagy valahol máshol, úgy csinálok, mintha nem is ismerném. Csak úgy otthagyott, és nem is keresett engem. Azután sem, és most sem.