Dean, David 1995.02.25(18) London Média Dean Geyer Van | A nevem Dean David Dreyer. Igen, a szüleim imádják a sok D-é betűt, de engem nem zavar, sőt nagyon is bírom. Szóval Dean-nek szólítanak, vagy épp a középső nevemen, de azt nem igazán szeretem. Csak különleges személyeknek engedem meg, hogy úgy szólítsanak, és olyanok még egyenlőre nincsenek. Mind általában a korombeli fiúk, én is három dologért vagyok oda. Az első a foci. Már kiskorom óta focirajongó vagyok. Az első labdámat a harmadik születésnapomra kaptam a szüleimtől, azóta ez az életem. A második a csajozás és a bulizás, ez a két dolog egy helyen szerepelnek, mert egyik sem működne, ha valamelyik hiányozna. Ha csaj nélkül indulok el bulizni, akkor biztos, hogy nem egyedül fogok kijönni onnan. A harmadik az a suli. A foci mellett, még nagyon szeretek fényképeket készíteni. Mondjuk azt nem rég kezdtem el, vagyis amióta bekerültem ebbe a suliba. Abba a suliba jár egy lány, akit Zaranak hívnak, és nagyon szép lány. Barátok vagyunk, a suliban ismerkedtünk meg, és fogalmam sincs, hogy miért, de amikor beszélek vele, vagy csak meglátom a folyosó végén összezavarodok. Körülbelül azt érzem, mint amikor a lányok meglátják azt a srácot, akit szeretnek, pillangók a gyomorban. De én nem vagyok lány, és nem is szeretek senkit, legalábbis azt hiszem. Az igazat megvallva nagyon jól érzem magam a társaságában, és szúró pillantásokat vettek azokra a srácokra akik a közelében vannak, és én nem ismerem. Igaz, olyanból nincs sok, mivel elégnépszerű vagyok az iskolában, főleg a lányok terén. Szerintem még soha nem voltam se szerelmes, se féltékeny. De Zara, valamit művelt velem vagy nem tudom, de tényleg furán viselkedek vele, nem vagyok mellette olyan nagy menő, vagy szedek fel más lányokat mikor mellettem van, ahogy másokkal szoktam csinálni. Magamat sem értem, még egy csók sem csattant el közöttünk, de én úgy érzem, hogy szeretem. Ha mondjuk azt kérné, hogy miatta változzak meg, megtenném, nagyon fontos számomra. Magamról még mit tudnék mesélni, a leghosszabb kapcsolatom 2 hét volt. Van egy ikertestvérem, aki pechemre lány, annyi jó ebben a dologban, hogy én 5 perccel idősebb vagyok nála, és ezért mindig én vigyáztam rá mikor még kicsik voltunk. Én azt az öt percet úgy számítottam, mintha minimum öt év korkülönbség lenne köztünk. A szüleink mindig jókat nevettek rajtunk, mikor játszottunk, már akkor is megvolt mindenünk, ahogy most is. Nagyon jól keresnek a szüleink, ezért mind ketten a divatosabbnál divatosabb ruhákban járkálunk. Ennek ellenére nem azért vannak barátaink, mert sok pénzünk van, és , hogy milyen puccos lakásunk van, hanem azért mert, rendesek vagyunk. Nem szoktam azzal vagánykodni, hogy nekem van ilyenem, és neked nincs. Attól amiért van pénzem, nem nézem le azokat akiknek nincs.
|