Belsö

1994.április 11-én láttam először napvilágot. Ez egy csodálatos tavaszi nap volt mint az én s mint a szüleim számára. Bár az tény, hogy nem sokra emlékszem az első napomról ebben a világban...vagyis jobban mondva semmire, de attól függetlenül még sok sok mesét hallottam már. Aminek fele vagy igaz vagy sem. Hiszen szüleim nagyon el voltak tőlem ragadtatva, én voltam az elsőszülött gyermekük. Anya és apa alig egy éve voltak házasok mikor a világra hoztak engem. Egészen addig fényűző életem volt ameddig nem jött a kis ikerpáros: Adam és Reina. Az ő születésükig én voltam középpontban de ők mindent elrontottak. Magukra vonták a figyelmet rosszaságukkal. Bár ők azt hitték nem csinálnak semmi rosszat és anyáék azért ugrálnak mindig körülöttük mert szeretnek ott pattogni. Ezt persze szüleim nem így vélték. Nem vártak egyszerre két gyereket is. Nagyon nehezen tudtak mind a kettőre odafigyelni a sok munka mellett. Rám szinte nem jutott semmi idejük. Ekkor már én a hetedik életévemet töltöttem be így az iskolát sem hagyhattam ki. A legjobb időtöltésem az volt, hogy iskola után minden áldott nap a suli melletti műterembe mentem ahol anya gyakorolt. Végignéztem ahogy eltáncikál akár órákat is, közben pedig engem is tanít, majd hazamentünk és dicsekedve rohantam apához, hogy eláruljam neki mit is tanultam éppen aznap. Anya az egyik leghíresebb táncos volt a vidéken. Minden előadását az első sorból figyeltem. Anya segítségével, mire a tizenharmadik életévemet töltöttem már szinte profi táncosnak éreztem magam. A két dilis öcsém meg persze általában kiröhögött, hogy mit akarok én a tánccal. De ők ezt nem érthetik! Bármilyen táncot kipróbáltam szívesen, a balettól egészen az ilyen diszkós stílusokig. Azt mondták anyáék, hogy addig gyakorolhatok ameddig ez nem megy az iskola kárára. Így hát kénytelen voltam úgy beosztani az időmet, hogy ebből ne legyen probléma. Az általános iskola befejezésével tudtam, hogy mit is akarok kezdeni a továbbiakban magammal, de mégsem tudtam mit mondjak szüleimnek. Féltem nem akarják, hogy folytassam anya útját. Viszont ez nem így lett! Nagyon örültek neki. A legjobb iskolák között kutakodtunk és végül így találtuk meg azt a művészeti iskolát ahová most is járok. Már a harmadik évemet tengetem itt és fantasztikusan érzem magam. Hiszen mindenem a tánc és többnyire nagyon kedves itt mindenki.