Belsö

Londonban születtem, de nem itt nőttem fel. Olyan 15 éves koromban költöztünk ide vissza, mert apum elvesztette ott a munkáját és inkább vissza akart ide jönni. Igazából én hisztiztem a legtöbbet, hogy jöjjünk ide vissza, mert szerettem London légkörét. A várost éjjel, mikor felkapcsolják a lámpákat és mindig olyan hangulatos lesz tőle az egész város. Na és akkor ott vannak még a piros emeletes buszok. Mindig olyanon akartam utazni, de apu és anyu sosem engedte, mert azt mondták, hogy az turistáknak van, e amint visszajöttünk egyből felszálltam rá. 15 évesen körbementem Londonon azzal a busszal. Azóta is mindegy vágyam újra felülni egy olyanra. A régi legjobb barátomat elvesztettem, helyette kaptam egy másikat, aki sokkal jobb. Serena annyival másabb, mint a többi haverom, persze lány és lehet amiatt, de sokkal rendesebb és vele többet tudok hülyülni, mint mással. Bár sajnálom is, azért ami az ikertesójával történt, bele sem tudok gondolni, hogy velem mi lenne, ha lenne egy testvérem és meghalna. Emiatt az egy dolog miatt értem meg, hogy miért vagdossa magát és a többi, de nem szeretném, ah ezt csinálná. Nem szeretném, ha a végén ezek miatt halna meg, sőt nem fogom ezt neki hagyni. Nem veszíthetek el még egy barátot és Ő amúgy is megérdemli, hogy éljen.