Hát nem hittem volna, hogy hétvégén faházakat segítek összerakni valami noname cégnek szinte semmit nem érő pénzért. Pedig most mégis itt vagyok. Korán reggel keltem és az óta ütöm a rezet idekint, a semmi szélén, a senkik földjén a külvárosi erdőben. Ha szerencsém lesz, láthatok egy – két nyulat, vagy kisebb nagyobb erdő lakót. Ha meg nincs, akkor bámulhatom egész nap ezeknek a gyászhuszároknak a képét, akik itt robotolnak hónapok óta. Unalmas munka, de a pénz mindenkinek kell, még nekem is. Nem jöttem hatalmas és gazdag családból, nincsenek nemes felmenőim és főleg nem vagyok egy elkényeztetett kis nyálas kölyök, aki az anyja szoknyája alá bújik, ha az élet megméretteti. Állom a kihívásokat és nézek elébe bármi jön.
Pakolgattam ide-oda, tettem vettem, szögeltem, mindent, amire utasítottak. Kis kutya lettem, egy idomított majom, de hát, amit meg kell tenni, azt meg kell nincs mese. Egyre melegebb lett napközben és egy rohadt perc pihenőt nem kaptunk, mert, hogy még öt házat kell megcsinálni időre, még ma. Szabad a délutánom nincs ezzel gond, csak reméltem szabadulok hamar.
Néha amikor a főnök nem figyelt leültem egy elég mélyen lévő gödörbe és elszívtam egy cigit. Az mindig megnyugtat. Nem jó szokás tudom, de legalább nem füves. Azt is szoktam még, néha – néha, de már leálltam minden szerrel. Még egy jó pohár whiskey vagy vodka hiányzik, de nem panaszkodok. Majd holnap leiszom magam és Hétfőn legalább nem kell suliba menjek. Táncolni nem csak tanároktól lehet, ezt már megtanultam rég.
Egy ilyen kis pihenő után izzadtan visszanéztem a hemzsegő tömegre és úgy döntöttem, hogy engem nem érdekel már semmi, úgyse veszik észre, hogy nem vagyok ott. Elindultam amerre az a csökönyös és hülye fejem vitt. Mentem bokron, fán keresztül, gödörbe be, gödörből ki. El is estem párszor, de az erdő nem játszótér.
Aztán azt vettem észre, hogy kiértem az útvesztőből. Ott találtam magam az úttest szélén, ami a városba vezet. Lehet el kellett volna, szórjak valamit, vagy térképet rajzolni, mert már nagy kérdés, hogy-hogy találok majd vissza oda ahonnan jöttem.  
Nézelődök jobbra, nézek balra, és akkor megpillantom őt. Szőke haj, jó alkat. Úgy látszik, nem csak szemetet fúj a szél mostanában. És ráadásul egy lerobbant kocsival, ahogy látom. Csudijó.. ahogy a plázacicák mondanák.
Odasétálok lassan, zsebre vágott kézzel, és nekidőlök az autó oldalának a felnyitott motorháztetőt nézve.
-Gondolom nem kell segítség, meg tudod csinálni egyedül is. – mutatok a füstölgő motorra, és a gőzölgő olajvezetékre. – De ha nem gond, akkor végignézném, ahogy bemocskolod azokat a puha kezeket. -  arrébb megyek, és teszek egy pillantást az egész autóra. – Dre vagyok.  Csak hogy tudd ki az a seggfej aki az út szélén a semmiből előkerülve leszólított.

Radioactive

 Tetszett, hogy visszaszólt. Pedig első ránézésre meg mertem volna rá esküdni, hogy valami kis cicababa, anyuci és apuci elkényeztetett kislánya. Sok ilyennel találkoztam már és undorodom tőlük. Azt képzelik, hogy mindent megkaphatnak csak össze kell csettinteniük két ujjukat. Az ilyen típusú lányokat messziről elkerültem. Most viszont meg vagyok könnyebbülve.
Másrészről itt volt ez az autó. Szereltem már egy párszor, de mindig volt segítségem… Segítségem, aki valamit értett is a motorokhoz meg vezetékekhez, nem úgy, mint Mich.  Lehet meg tudnám csinálni, de akkor egyből el is menne, és nem lenne semmi mókakacagás. Egy western film vége lenne, ahol a főhős ellovagol a naplementébe, soha többet nem jön vissza, és a végén kiírják, hogy The End. The End.. a vége lenne ennek a bimbózó, virágzó kapcsolatnak. Látok benne fantáziát… piszkos, nagyon piszkos fantáziát, de látok. Hát akkor miért vessünk ennek véget?
-Mindjárt gondoltam, hogy nem autószerelést tanulsz. Na, lássuk csak. – odahajoltam a motorháztető fölé, és szétnéztem odalent. Hát nem vagyok egy nagy zseni, de szerintem csak olaj kell a kicsikének és már gurulna is. Ahol dolgozok, ott van olaj, de azt sem tudom, merre van az a hely, meg ha beállítanék egy lánnyal akkor egyből lebuknék. Inkább megtartom magamnak az infót.
-Az a helyzet Mich… hogy csak menőzni akartam és nem értek az autókhoz. Remélem most nem okoztam nagy csalódást és életed hátra lévő részét le tudod ennek tudatában élni. – rámosolyogtam. Gyönyörű volt. Nem használok ilyen nyálas, csöpögős dumát, de tényleg az volt.  Szőke haj, szép szemek, ajkak, meg úgy minden a helyén, rendjén volt.  Így kéne minden lánynak kinéznie. Nem úgy mint egy rossz…
Mit keresek itt? Hát elmondhatnám, hogy levagyok égve, és nem messze innen „dolgozok „ egy építkezésen az erdő sűrűjében és elszöktem mert fáradt vagyok, vagy mondhatnám, hogy épp erre futottam a napi edzés részeként, de az elsőt nem akarom bevallani a második meg nyílván való, hogy nem igaz, mert nem vagyok egy gizda gyerek. Úgyhogy egyszerűen annyival válaszoltam, ami most, ebben a pillanatban igaznak bizonyult és nem gáz.
-Mit keresek itt? – ránéztem, lecsukva a motorháztetőt. – Téged. – leporoltam a kezem és letöröltem az izzadságot a homlokomról. Nagyon menő és csábító nem mondom… egy izzadt, poros srác.
- Nincs telefonom, nem hoztam. Ahogy látom, neked sincs, mert akkor már hívtál volna segítséget, gondolom. Úgyhogy itt maradtunk egymásnak. – ránéztem az órámra, és felcsillant a szemem, amit ő remélhetőleg nem vett észre. – Tudod… mindjárt este lesz. Remélem nem félsz egy idegennel kettesben maradni a sötét éjszakában, az erdő melletti útszélen. – közelebb léptem, és még közelebb hajoltam. Éreztem a parfümje illatát… csábító. Remélem ő nem érzett rajtam semmi fura szagot. – Mert itt fogok maradni veled. Vigyázok apuci értékére… és nem, nem az autóra gondolok. – a fülébe súgtam. Ez mindig bejött másnál. Most miért ne működne?

Scream

Nem tűnt barátságosnak, nagyon nem. Nem mintha valami fontos dolog közben zavartam volna meg, csak asszem a személyem zavarja a légkörét. Büdös lennék? Megszaglászom magam, de nem érzek semmi orr facsarót. Még le is porolom magam újból, hátha az zavarja, hogy nem szmokingban egy Audi mellett jelentem meg. Amikor már úgy látom, hogy csak a bunkóságom játszhat közre megadom magam. Van, akinél a hülyegyerek a térről szöveg nem jön be. Hát most épp egy ilyen halacskát fogtam ki a nagy tóból. Ficánkol ő jobbra, balra, de ha egyszer a hálómba kerül többet nem fog tudni onnan kijönni. Márpedig így vagy úgy, vérrel és verejtékkel, nyálas dumával vagy anélkül, de meglesz. Ha itt kell rohadjak reggelig, vagy tovább, akkor se adom fel.
- Ha hívtál volna, szóba se állnál velem, hanem megvárnád míg ideér a felmentő sereg és megmentenek a csúnya bácsi karjai közül… Látod.. mégse vagyok olyan hülye mint ahogy azt te képzeled. – Képzel… egyáltalán képzel valamit rólam? Nehéz megítélni. A testbeszéde sokat elárul, de a szavai mást fejeznek ki. Ember… ezek a nők fognak a sírba vinni. Jobb esetben sírba.,. rossz esetben pedig a rácsok mögé. Ugyanis otthon egy olyan kis hölgy vár, akiért ölni is tudnék.  Ő a mindenem, a szemem fénye. De erről nem sokszor beszélek másoknak, és most se kívánom szóba hozni a kis családkámat.
Aztán váratlanul megérint. Vagyis eltol, de nem az a lényeges. Csinálhatta volna máshogy is, mondhatott volna mást is, de ebből nekem az jött le, hogy van ott egy kis esély meg remény. Nem sok, de szikrázik. Szikrából pedig már az ókorban is csiholtak tüzet, már csak az a kérdés mennyire fog égni.
-Igen, igazad van. Nyomorék szöveg volt, beismerem. De te se vagy egy könnyű eset. – végignézek rajta, majd vissza újra a szemébe. – Sőt… elég nehezen tűröm, hogy így visszautasítasz. Ne sztereotípiák alapján ítélkezz, nem vagyok könyv, nincs borítom ami megmondaná mi van belül. – a szívemre rakom a kezem, az ujjaimat végig pörgetem egyszer kétszer a mellkasomon.
Ennél nyálasabb szöveget, életemben nem mondtam. De mégis igaz volt. Nem hazudtam, csak a körítés volt a nem megszokott.
Behajolt a kocsiba, kivett magának egy üveg vizet, vagy valamit. Én nem voltam szomjas, de valami ürügy kellett, hogy ott maradjak.
-Nem esne meg rajtam a szíved és nem kínálnál meg engem is? – kis kölyök kutya szemekkel nézek, de meg sem várom a választ mert látom hogy közeleg egy autó. Egy pont ugyan olyan autó, mint ami engem hozott. Ha meglátnak akkor annyi… vége.. Gyors tennem kellett valamit, és azt láttam a leghatásosabbnak ha úgy teszünk mint egy szerelmespár. Ezért a kocsi oldalához szorítottam Mich-et és megcsókoltam. Addig nem engedtem el, amíg csendet nem hallottam magunk körül. Hátra hajoltam, de csak egész kicsit, kíváncsi voltam a reakciójára. Csak centiméterek választottak el tőle, és igen, jó érzés volt.

Somebody to die for

Ha nem lennél hülye, akkor nem próbálkoznál! – ezt most, hogy érthette? Azt mondják a bölcsek, minél többet gondolkozol egy egyszerű mondaton, annál értelmetlenebbé és bonyolultabbá válik. Hát nem tévedtek. Gondolkozok, gondolkozok… de minden hiába. Az agyam is most hagy ki… remek. Logikus ember vagyok, de most minden cserben hagy. Valami furcsa dolog történik. Azt érzem, hogy minden porcikámmal őt akarom. Csókolni szeretném, símogatni, érezni a testét…
Pff, csak azért nem ennyire nyálas módon. Csak simán tetszik és jó lenne közelebb kerülni hozzá. Nem csak testileg, mert az már megvan így is. Hiába alig 10 perce „ismerjük” egymást, máris megvan a kémia. Azt sem tudom, hogy van – e valakije, de ha van is, már nem sokáig. Akaratlanul is önelégült, beképzelt és egós fejet vágok, miközben ezen gondolkozok.
-Talán azért mert sokoldalú vagyok. Már szinte kör. Lehetek kemény legény, vagy idomított kismajom. Amit csak szeretnél, te szőke ciklon. – súgtam még oda a csók után.  Mondtam volna tovább is, de legnagyobb meglepetésemre jól leöntött az előbb még a kezében szorongatott üveg vízzel. Hát szép mondhatom. Egy igazi kis vadmacskát fogtam ki az erdő mellett. Karácsony lenne már ilyen hamar? Vagy csak a Mikulás jött előbb puttonyában egy ilyen remek meglepetéssel? Legalább arra vártam, hogy ellök, megcsókol, vagy csak néz ijedten. De nem… ő inkább fogta azt ami a kezében van, és gátlástalan galád módon kioktatott vele.
Először csak mosolyogtam. Aztán mikor a víz átitatta a pólóm, úgy döntöttem ennél is zavaróbb és kellemetlen helyzetbe hozom, mert miért is ne? Lássuk, hogy jön ki abból, amit magának főzött ki. Még mindig nagyon közel állva hozzá,  lassan, egészen lassan, hogy minél tovább érezze magát rosszul levettem magamról a mostanra átitatott pólót, és a kocsi tetejére dobtam. Egy igazi szemét vagyok, tudom. Biztos apámtól örököltem, ő volt ilyen szemét csak a családban. Azóta is utálom őt, és mindenért őt okolom. Minden rosszért. Bár az is igaz, hogy a rávetített haragom és dühöm miatt kerültem már sokszor bajba. De nem.. most nem szabad ilyenen rágódjak, mert elborul az agyam az pedig senki hasznára nem válna.
A kis sztriptízemhez már csak egy hülye Usher szám hiányzott. Mekkora lett volna már, lenyomni egy egész táncot neki. Szerintem elszaladt volna ijedtében. Én meg állhattam volna gatyában az út közepén. Hm, talán jobb is hogy nincs zene.
Megtámasztottam az autó oldalát a jobb kezemmel és most mosoly helyett felnevettem.
-Annyira vicces, hogy magad alatt vágod a fát. El akartál lökni, leöntöttél, most meg itt állok előtted félmeztelen. Kínos ugye?  - előveszek a zsebemből egy cigarettát és rágyújtok. Megvárom amíg az izzó parázs leesik egyenesen Mich felsőjére, aztán el is dobom az egész szálat. – Kard ki kard kedvesem. – szólok hozzá finoman. Aztán fogom magam, mintha mi sem történt volna, és beülök a vezető helyére. Lezárom az összes többi ajtót, és csak magam felöl, hagyom nyitva, egyetlen bejutási lehetőségként.
-Szerintem jobb lenne, ha be szálnál. Kint veszélyes lehet az éjszaka.

Trading places

Hidegen hagytak a követelőzései, és a mérges felszólalásai. Ha ismerne, tudná, hogy nem riadok vissza semmitől. Nyers természetű vagyok, ez a helyzet. Az ember mindig azt kapja a másiktól, amit ő ad neki. Én megadnék mindent érte, és biztos vagyok benne, hogy ez kölcsönös, csak játssza a gátlásos, rideg kiscsajt. Lehet az elején még nem esett le, hogy csak színjáték az egész, de pengeéles agyam mostanra csak rájött.
- Biztos vagyok benne, hogy láttál. Csak tudod, nem mindenki mutat olyan jól meztelen felsőtesttel, mint én. És persze, hogy kikészítelek. A tiltott gyümölcs a legfinomabb nem igaz? – vigyorgok már a kocsiban.
Minden hirtelen és váratlanul történt. Egyszer csak röfögést hallottam a fák közül, aztán egy aranyos kis vaddisznó szaladt ki a sűrűségből. Esteledett már, az állatok ilyenkor bátrabbak és jobban mozgásba lendülnek. Számítottam rá, hogy hamarosan valami kirohan valahonnan, ezért is helyeztem magam biztonságosabb környezetbe. Persze, a kocsi egy medve ellen semmit se érne, de reménykedjünk benne, hogy Mich nem annyira édes, hogy ide vonzza a nagy csúnya macikat.
Láttam rajta, hogy megijedt, de én szóltam neki időben. Engem nem okolhat a saját hülyesége miatt. Mielőtt még a „halált hozó „ állat ide ért volna, próbált engem kihúzni, de aztán olyan gyorsan mászott át rajtam amilyet én még nem éltem. Igaz, hogy szinte mindenhol megrúgott, ütött ahol csak lehetett, de elnézem neki most az egyszer.
-Becsukom de meg kell háláld, vagy fogom magam, kiszállok és a saját kezemmel fogom idehozni azt a malacot. – ahogy mondtam, fogtam és becsaptam magam mellett a nyitott ajtót. A szélvédőn alig lehetett kilátni, és az ajtók üvegei is sötétítettek voltak. Még jó, hogy a belső világítás működött. A rádiót nem akartam bekapcsolni, mert a végén még több állat sereglett volna oda.
Ahogy jött az este, annál jobban kezdett lehűlni a levegő. Én persze a nagy flörtölésben az autó tetején hagytam a pólóm, más meg nem volt nálam. Ott ültem csupa bőrben meg tetkóban és a hipotermia összes ismert tünetét kerestem magamon. És akkor bazinga… lámpa gyúlt a sötétségben. Meg van, milyen hálát szeretnék.
-Felmelegíthetnél… ugyanis a te hibádból ragadtunk idebent, a pólóm meg odakint. Szóval, ha nem akarod, hogy szörnyet halljak… kis túlzásokkal… - áthajoltam az ő „térfelére” és minden előjel nélkül megint megcsókoltam. Most viszont nem azért, hogy megússzak valamit. Csak mert épp azt akartam tenni.  Szerintem már nagyon ki lehet borulva, hogy én mindig ilyen alattomos sunyi módszerrel közeledem felé, de kötelezettségemnek érzem, hogy megsorozzam ilyen remek meglepetésekkel.
A csók után lazán hátracsúsztattam az ülést, és kényelmesen elhelyezkedtem benne. Kintről még mindig röfögést és egyre erősödő madárhangokat, huhogást és rikácsolást hallottam. Az egyik kezemmel megragadtam Mich karját és magam felé szerettem volna húzni, de a lámpák kialudtak a belső térben és minden korom sötét lett. Na, már csak ez hiányzott. Sz@rt se látok abból a kívánatos és gyönyörű testből, ami eddig lekötötte a figyelmem.
-Itt talán kényelmesebb lenne neked.  – a karjáról az arcára csúszik át a kezem, és kisöpröm a szeméből a nagy sietségben és az azt követő csókban sikeresen belelógott haj tincseket. Ha nem lenne hideg, elcsöppennék, annyira romantikus gyerek tudok lenni.

Good girls, go bad

 Egyik pillanatról a másikra ott találtam magammal szemben Mich-et. Annyira hozzám tapadt, hogy ennél közelebb nem is tudott volna bújni. Éreztem, ahogy szinte belém mar a körmeivel és láttam ahogy a szemeiben könnyek gyűlnek, de nem szóltam egy árva szót sem. Nyílván félt, csak azt nem tudom, hogy mitől, meg hogy miért. Ez csak egy vaddisznó, és hát egy kocsit nem tud feldönteni. Meg a hangok... csak madarak. Ők sem fognak minket brutálisan lemészárolni. Hacsak nem valami mutáns varjak, mert akkor meg van rá az esély. De ezt inkább már meg sem említem.
A keze lejjebb csúszott rajtam. A szemei teljesen mást mondtak, mint az ajkai. Hát ez neki megint rohadtul ciki és idegesítő helyzet lehet. Nekem viszont nagyon is jó, és élvezetes.
-Mert ezzel a testel, ami neked van meg ezzel az izzó hangulattal, ami köztünk van, kicsaptuk a biztosítékot. – egy flörtölős mosolyra húzom a számat, aztán elgondolkozok komolyabban is a kérdésen. A kocsinak csak olaj problémái voltak, szóval nem értem a világítás miért ment ki. Nem vagyok villanyszerelő, se autó szerelő, úgyhogy valami spirituális választ kell adjak erre a kérdésére. – Ez egy isteni jel volt, hogy nekünk ma még dolgunk van együtt. Nem véletlenül ülsz ott, ahol.
Eszem ágában sem volt elfelejteni ezt. Ha van valami odabent, abban a dögös kis fejben, akkor tudja, hogy erre mi a válaszom. Még mielőtt vissza tudott volna ülni a helyére ( na nem mintha akart volna, testbeszédből olvasva ) az egyik kezemet a hátára helyeztem, a rajtam pihenő kezét, a sajátommal a nyakam köré fontam.
-Ha vár is valaki odahaza, felejtsd el. Ha szeretnéd, nem csókoltál volna vissza. Kétszer is. Ráadásul most se ültél vissza a helyedre egyből. Még csak le sem vetted rólam a kezed.  – ennél a pontnál úgy éreztem kell valami, hogy bebizonyítsam neki, hogy igazam van, mint mindig. Először csak apró csókokat adtam a nyakára, aztán lejjebb csúsztattam a hátán a kezem, és rátértem az ajkaira, ma már harmadjára. Harmadjára… Nem hittem volna, hogy ennyire vonzó jelenség vagyok, ezen a kis helyen, amit sokan csak Föld-nek hívnak.  Csak óvatosan megharaptam a felső ajkát, mielőtt külön váltunk volna.
Aztán lassan eltávolodtam tőle, és megjegyeztem.
-Próbálj meg hazudni magadnak… Tessék.. rajta.. mond azt, hogy nem akarsz és hogy csak egy hülye gyerek vagyok rosszkor, rosszhelyen. Csak aztán nehogy megbánd, hogy elveszni hagytad ezt a hülye gyereket. – épp ahogy kimondtam, megint jött az újabb „szerencsétlenség” Valamilyen számomra idegen madár, nekiszáguldozott a szélvédőnek, amin lett egy igen nagy repedés. A mutáns varjak talán tényleg támadást terveznek? Már kezdek én is berezelni ettől a sok zombi állattól, akik éjjel sunyin támadnak.
-Talán hátra mehetnénk. Ott kényelmesebb. Persze csak ha eldöntötted már mit akarsz. – hátra dőlök és kíváncsian kutatom Mich tekintetét választ keresve.

Skin

  Vajon meg tudnék állapodni valaki mellett és hűsegesen szeretni ameddig csak ki nem alszik az a bizonyos lángocska? Vajon én, a nagy kemény legény, tudnék érzelgősködni, randikra járni, közös barátokat látogatni és minden egyebet csinálni, amit a párok szoktak? Nem… ez nyílván való. Engem nem úgy „neveltek” nem ezt láttam a baráti körömben és soha sem fordult még elő velem, hogy valakivel max 1 hétnél tovább húzzam. Most pedig fel kell tegyem magamban a kérdést. Mich olyan lány, akiért ezeket a dolgokat megcsinálnám? Vagy egyáltalán olyan, aki elvárja az ilyesmit? A legnagyobb kérdés pedig, hogy miért gondolkozok ilyesmin? Itt van ő, itt vagyok én, itt van előttünk az éjszaka. Jobban mondva, ő már nem itt van, hanem a hátsó ülésen csak rám várva.  Lehetne csak egy sima egy éjszakás kaland, kötöttségek meg egyéb bonyodalom nélkül, csak nem biztos, hogy most ezt akarom.
Hátra mászok én is de nincs sok hely. Azért ilyenkor nem lenne rossz, ha limuzinnal utazott volna amiben bőven van hely, megy egy kis dugi minibár. Na de hogy pozitívan fogjam fel a jelent, megint csak készhez ragadom az alkalmat. Ráfekszek és próbálom nem agyon nyomni azzal az ádáz testemmel. Kitámasztom magam Mich feje fölött az ülésen a jobb kezemmel, a balt pedig lecsúsztatom a combjára.
-Nem helyes? Szerintem nagyon is helyes. Ne az befolyásoljon, hogy egyszer mit éreztél valaki másért, hanem az, hogy mit érzel, ha velem vagy és ha…  - a hangom elhalkult, csak csendben suttogtam a szavakat – ha megcsókollak így. – leereszkedtem hozzá, és minden „mell” bedobásommal csókoltam meg, olyan szenvedélyesen, ahogy nőt még soha nem csókoltak. Kicsivel szaporábban vettem a levegőt, mint máskor, de hát ez csak természetes. Nem minden nap fekszik az ember egy ilyen nő felett.   – vagy ha megérintelek itt. – ujjaim feljebb csúsztak a combjáról, egészen a nadrág gombja alatti részre. Férfiasan beismerem, hogy szerettem volna, ha megtörténik az, aminek meg kell ilyenkor, de nem voltam benne biztos, hogy ő is egy kocsiban szeretné-e az erdő szélén.
-Ha akarod, leállhatok. Csak mond ki, hogy nem szeretnéd. – egy pillanatra felnézek, de aztán újra a nyakát kezdem el csókolgatni. Mintha nem tudnám, hogy mi van. Minden egyes pillantásában látom, hogy ő már az enyém. Testileg, lelkileg hozzám tartozik.
Még elidőzök egy darabig vele, aztán hirtelen felülök. Neki hirtelen történhet, de nekem egy hosszas önuralom és feladás kérdése volt. Miért én kezdeményezzek mindig? Szeretném élvezni, hogy ő harcol az én figyelmemért.  Szeretnék biztosra menni, ha már felajánlottam neki a testemet, ami egy kincs és egy oltalmazó vár lehet számára, ebben a borzalmas és kegyetlen világban.
-Ha most elülsz máshova, vagy megkérsz, hogy üljek vissza előre, akkor elfogadom és megteszem. De ha nem… akkor itt vagyok és várlak. – szólok gyorsan oldalra.

I can transform ya