Már egy ideje kint mászkálok. Összeszedtem a gitáromat az egyik idősebb csávótól, mert kölcsönkérte a hétvégén, mivel valami fellépésük volt és az övének valami baja lett. Nem szívesen adok kölcsön ilyen dolgokat másoknak, de úgy voltam vele, hogy na jó, most az egyszer teszek kivételt... Szóval csak egy fényképezőgéppel és egy gitárral mászkálok végig az udvaron és az iskola körül. Nem láttam eddig még túl sok érdekességet... szeretnék alkotni. Valami egyedid, valami különlegeset, csak ahhoz találnom kell valami alanyt. Ami persze nem olyan könnyű, közel sem. Ilyenkor szeretem elterelni a gondolataimat, szeretek csak azon gondolkodni amit éppen alkotok. Vagy valami ahhoz hasonlón. Az iskolára nézek, majd az égre. Néhány madár röpköd felettem, zavarják egymást. Az egyik közeli padhoz lépek, leteszem a gitárt majd a fényképezőgéppel lekapom a madarakat. Aztán körülnézek ismét. Legszívesebben keresnék egy modellt. De nem jön senki. Mért nincs ilyenkor senki itt kint? Ez elég baj. A cuccaimat a padon hagyom, én pedig a mellettem lévő fát célzom meg magamnak. Felmászom rá finoman, a fényképezőgépemre ezer szemmel vigyázva. Felülök egy kényelmes ágra, majd kiveszek egy szál cigit a dobozomból és rágyújtok. Közben szemlélgetem az udvart. A fán ülés és fényképezés az egyik kedvenc sportom. HA nem hagyom szét a cuccaimat, akkor még lehet, hogy észre sem vesznek az emberek. Tíz percnyi üldögélés és cigizgetés után elpöckölöm a csikket, majd halvány mosoly jelenik meg az arcomon, amikor meglátom a közeledő Michele-t. Ez a lány egyszer még a sírba fog vinni. Pár pillanatig mozdulni nem tudok, aztán előveszem a fényképezőgépet és ahelyett hogy tétlenül bámulnám, elkezdek kattintgatni. Annyi képem van már róla, hogy szerintem simán sztárt csinálhatnék belőle. -Miich! Intek neki fentről, de nem mászom még le. Ilyenkor olyan hülyén érzem magamat... Mint egy dedós. De sosem fogom megtudni, mért van ez így. Nem szeretek róla beszélni és nem is akarok... valahogy el tudom ezt viselni. Csak néha nyomaszt, hogy ő nem lehet az enyém... vagy én nem akarom ezt eléggé? Kettőn áll a vásár.
Imádom mikor lyukas órám van. Olyankor egyedül elvonulok az udvar egyik szegletébe és zenét hallgatok vagy valami mással kötöm le figyelmem, úgy mint most. Alig vártam már, hogy kicsöngessenek és elindulhassak kint egy üres pad felé. A nap hét ágra süt, ontja a meleget így kardigánomat a székemen pihenve hagyva indulok el. Tavaly még ilyenkor is táncolni szoktam, de ma már rájöttem fölösleges. Így is annyit roskadok abban a teremben ott kezdek és ott végzek szinte minden nap. Az ilyen ritka és rövid pillanatokat mint egy-egy lyukas ki kell használni arra, hogy pihenjen az ember. Zsebre tett kézzel hagyom el az iskola falait és mélyet szippantva a friss levegőből üde mosollyal arcomon kezdek el bóklászni. Konkrét utam nincs, majd leülök valahova vagy csak sétálgatok még nem tudom. Addig is minden aprócska szembetűnő dolgot megfigyelek. A fák repedezéseit a madarak csicsergését és... egy macska? Leguggolok és óvatosan felé nyújtom kezem. Dorombolva simul hozzám. Mindig is imádtam az állatokat, de sajna a szüleimet még nem tudtam rá venni arra, hogy több jószág is éldegéljen nálunk kutyámon kívül. Finoman ölembe kapva az apró állatot simítok végig selymes bundáján és felállva együtt megyünk tovább. -Nagyon szép vagy tudod-e?!- Pillantok rá. Nem nagyon szoktak ide a madarakon kívül állatok beszökni, de neki sikerült és mennyire örülök, hogy ilyen kis nyugodtan utazik karjaim közt! Hófehér bundáján megállás nélkül szalad végig tenyerem ő pedig csak dorombol. Imádom mikor ilyen hangot adnak ki, meg tudnám zabálni őket! Egyszer csak ismerős hang kiáltja nevem. Körbepillantok, majd egy fán megpillantom Cole-t. Vigyorogva lépdelek oda, majd megérintem a cica mancsát és azzal integetek neki. -Nézd bundi ő Cole, az egyik legjobb barátom!- Nah igen, út közben még nevet is adtam neki. Leteszem a földre, hogy szabadon randalírozhasson a füvön, majd beállok a fa terebélyes lombja alá. -Mit gondolsz, elbírja kettőnket?- Elég réginek tűnik ez a fa, jó vaskos ágai vannak és milyen nagy?! Meg sem várom a válaszát és már kapaszkodok is fel egy ágra, hogy felhúzhassam magam. Kiskoromban mindig imádtam fára mászni. Különös kedvencem a cseresznye fa volt, mert onnan szerettem majszolni a frissen érett gyümölcsöt. Nagy nehezen fel is tornászom magam az ágak közé és óvatosan leülök Colehoz közel. Egyik kezemmel az ágat fogom a másikkal megölelem a fiút. -Mit csinálsz itt, csak nem ihleted támadt ? - Érdeklődöm látva, hogy a fényképezőgép most is nála van.
Kezdőlap 
Vas. Okt. 20, 2013 8:48 am by 
