Szeptember van, hűvös szelek fújnak, de itt bent ezt nem lehet érezni. Péntek este van, mindenhol kezdetét veszi a fergeteges buliláz. Ma semmi kedvem nem volt otthon ücsörögni és a tévét bámulni, pláne, hogy ma a kedvenc helyemen ismeretlen fellépők koncerteznek. Lassan készülődtem el, és  elindultam a barátimmal egy kis szórakozásra. És hol máshol tölteném el az időmet a szórakozásra, mint a Troubadour bárban. Ha nem otthon vagyok, akkor itt. Imádom ezt a helyet és a társaságot is. Ha úgy vesszük ez a második otthonom. Itt is önmagam lehetek,  akármit megtehetek úgyhogy nem néznek teljesen bolondnak, akárcsak otthon. A legtöbb embert már ismerem innen, tudják milyen vagyok, főleg ha iszom. Ma este ismeretlen fellépők koncerteznek, már vártam, hogy elkezdődjön a műsor. Az első sorban tomboltam, majd elkezdődött a koncert. Az első fellépő, nagyon jó hangulatot csinált. Amikor beleordított a mikrofonba, mindenki egy emberként visított. Majd elkezdődött a zene, vele együtt énekeltük a dalszöveget. Isteni érzés volt, és ez a szám, pont tökéletes volt kezdésnek. A szám lejárta után kissé megszomjaztam, ezért elindultam egy kis hideg innivaló után. Persze nem ásványvizet fogok inni, és nem is sört, valami erősebbet és ütősebbet.  A bárpult felé tartottam, amikor valaki hátulról beszélt hozzám, piát rendelt tőlem. Nevetni kezdtem, de nem túl hangosan.
- Majd, ha itt fogok dolgozni, akkor viszek neked dupla whiskyt. Szólíts csak Jenninek! - mondtam, majd megfordultam. Amikor megfordultam, láttam, hogy az a fickó beszélt hozzá, aki az imént még a színpadon állt.
- Jól nyomjátok. - dicsértem meg őket. Bár, szerintem ezt ők is tudják.  Elmentem a bárpultig, kikértem a egy dupla whiskyt, és egy vodkát citrommal, vissza sétáltam és feléje nyújtottam a piáját.
- Tessék, csak, hogy nem mond, hogy nem vagyok kedves. - majd vigyorogtam egyet. Leültem melléje, egy székre és nagyokat kortyoltam, majd rágyújtottam egy szál cigire.
- Kérsz? - feléje nyújtottam a doboz cigit. A cigi füstöt lassan fújtam ki, és nagyokat kortyoltam a vodkámból, ami elég hamar kifogyott. Biztos lyukas valahol a poharam. Sebaj, kértem egy újabb adagot, de ez már dupla vodka lett.  Ma jól akarom érezni magam, ehhez nem kell más csak pia, cigi és jó hangulat.

A buliban felcsaptam már egy pincérnőnek is, valami tag piát rendelt tőlem. Nem szokásom kivinni amit rendelnek tőlem, de most az egyszer kivételt teszek. Amikor a piát vittem oda, ismerősnek tűnt az arca. Gondolkodtam egy keveset, hogy honnan is ismerős nekem, majd beugrott. Hát persze, az előbb az ő zeneéjére buliztam, és tényleg nagyon jól nyomják. Amikor leültem melléje kaptam tőle egy enyhe bókot. Bár nem volt bók, inkább  csak én vettem bóknak.
-Miért is nem lepődöm, meg ezen? -kérdeztem nevetve tőle, és megforgattam a szemeim, mikor láttam, hogy kajánul kacsintott nekem. Aztán rágyújtottam egy szál cigire, és amennyire csak lehet próbáltam lassan szívni a cigit, és kifújni is lassan. Így jobban érzem azt, hogy a nikotin terjed bennem. Őt is megkínáltam, amit sóhajtva fogadott el, majd megkérdezte, hogy füves-e. Kuncogni kezdtem, majd válaszoltam.
-Persze, hogy nem. -néztem rá vigyorogva. Figyelmesen néztem végig a kis „előadását”amit az igazi pincérnővel mutatott meg. Italt rendelt, majd mikor a hölgy feléje hajolt, megcsókolta. A hölgyike kissé elpirult, én meg csak nagy szemekkel néztem az akciót. Hát ilyet se látni mindennap, és a megszólítás se volt a hétköznapi szokás. De mit is várok ettől a személytől, akinek még a nevét se tudom. Megkérdezte, hogy zenélek-e, majd felém fordult, és a tekintettem kereste, amit persze meg is talált. - Hát, hogy is mondjam. - kezdtem bele, majd így folytattam. - nem zenélek.... vagyis de. De inkább csak úgy mondanám, hogy szeretek játszani a gitáron. Nem tudnám elképzelni magam a színpadon, egy együttessel, és gitárral a kezemben, és koncertet adjak a rajongóknak. - fejeztem be mondókámat, majd szívtam pár slukkot, és ittam pár kortyot az italomból, amit a pincérnő kihozott. - Na és te, mióta zenélsz? -  szegeztem feléje a kérdésemet, s közben vigyorogtam, és egymás szemeibe néztünk. Tényleg nem most kezdhette el, ha már tartanak az együttesével, azért ide se könnyű bejutni. Sok ismeretlen együttes van még, szerte a világban, és ők is arra várnak, hogy híresek legyenek.

Mindegyik tinédzser azt hiszi, hogy ő legmenőbb, a legjobb lázadó. Én is azt hiszem, de én az is vagyok. Ki merne szembeszállni egy rendőrbácsival? Melyik tini verekedne össze a legjobb barátnőjével, csak azért, mert az ex pasijával kezdet ki? Én! Soha nem hagyom magam, és nem dőlök be semminek, és senkinek. Határozottságomat fogalmam sincs, hogy kitől örököltem, de hál' Istenek, nem is kevés van belőle. Amit egyszer eldöntök, az úgy is lesz, nem tudják megakadályozni. Pórul is járnának, az biztos, ha megpróbálnának ellenem tenni valamit. Ezért is nincs sok barátom, mert ha valami nem tetszik teszek ellene. Akikeket a barátaimnak hívok, soha nem használtak ki, és nem is félnek tőlem, nekik nincs amitől tartaniuk kellene.
Ahogy Duff-on végig nézek, ő sem egy jó madár, a sok többi között. Senki olyan nincs az életében aki neki tudna parancsolni, ezt abból következtettem, amit a pincérnővel művelt, mert ha lenne egy barátnője, akkor velem sem állt volna szóba. Amit nagyon bánhatott volna, mert most nem lenne neki egy ilyen csinos, és szép pincérnője, az sz én. Most talán más embernek lennék a felszolgáló lánya, és nem Duff-nak.
Erre a kérdésre nem is igazán tudok válaszolni. Minden pasinak ugyan a célja, egy nővel kapcsolatban. Ott és ahol érik, lefektessék őket. És az ilyen kis tini r*bancocskák, meg otthon sírnak mikor kiderül, hogy terhesek, és nem tudják kitől van. Ezeknek csak annyit mondanék, hogy nem kellett volna minden héten mással lefeküdni a WC-ben.
- Igen tudom, de én inkább az a fajta vagyok, aki a kedvenc együttesének mindegyik koncertjét az első sorban tombolja végig. És én ezeket anélkül is megszerezem – kacsintok egyet, majd folytatom. - Viszont kívánom, hogy te légy a föld legnagyobb rocksztárja. - mondtam neki, és tiszta szívből mondtam ezt neki, ami elég fura. Nagyon nem szokásom ilyeneket összehordani, de ezt úgy éreztem, hogy nem szabad elfojtanom. Hát, a kérdésemre egy elég szűkszavú választ kaptam, de én ennyivel is megelégszem, egyenlőre.
- Oké, de, ha jobb leszek nálad majd ne sírj. -mondom neki nevetve, és leveszem tőle a felém nyújtott gitárt. Magam elé teszem, megpendítem a húrokat, majd elkezdek játszani egy Guns N Roses számot.