Azt hiszem sikerült! Mindent megtettem, és sikerült! A punkhercegnő végre maga mögött hagyja a kisvárosi életét, s egy igazi partiba csap. Végre egy olyan suliba járhatok, ahol senki nem fog furán nézni rám a különcségem miatt. Igazából nem is különcség, hanem kreativitás, de ezt magyarázza meg valaki a plázában tespedő kis hülye p!csáknak. Ők engem emosnak tartanak, mert erősen festem magam, s elvileg furán öltözködök. Nos én közöltem velük, hogy egyszerűen csak menő vagyok. Azt se tudják, hogy hol élnek, hogy egy akkora csillag, mint Jared és Shannon Leto ezen a helyen született. Két ekkora nevű ember talán mégse senki... ezek szerint ez a föld meg van áldva, hogy mindenki a zenész pályát választja. Na nem is fontos. Csak az a lényeg, hogy utoljára ma megyek végig ezen a folyosón. Jelenleg talpig csicsában, s szépen felöltözve. Tudtam, hogy hamarosan kötekedésbe fogok keveredni, mert jobban nézek ki a legtöbb csajnál. Nem is kellet sokat várnom a dologra... már készségesen jöttek is. Megállt előttem egy Maxine nevű lány, s alaposan végigmért.
- Lányok, úgy tűnik, hogy az emo rút kiskacsa is megpróbált szép lenni a mai nap... kevés sikerrel.- mondta, s az arcán szemtelen mosoly jelent meg, amit legszívesebben az öklömmel töröltem volna le. Az arcába mosolyogtam, s így szóltam.
- Lányok, azt hiszem az emo rút kiskacsa előbb rendezi át a csini kis arcotokat, mint hinnétek.- a következő pillanatban már támadtam is. Mivel ez volt az utolsó nap, s a napló zárva volt már, nem tudtak volna mit csinálni. Nekirontottam Maxine-nek, s mire a tesitanár oda ért, a lány veszített egy marék hajat, illetve egy kis vért. A vörös rúzsa csúnyán elkenődött, s a fiúk elismerő pillantásokat lövelltek felém.
- Ezért még számolunk Summer.- mondta a tanár, mire én csak kinevettem.

Pár napja hívott fel az új suli igazgatója... s kérdőre vont a hallottak miatt. Nem ijedtem meg, sőt, magabiztosan meséltem el a történteket. Ő csak nevetett, s annyit mondott, hogy szeretettel várnak az iskolában, s reméli, hogy ha ilyen eset lesz velem ott, akkor lesz nála popcorn. Ezen én is csak vihorásztam, majd boldogan indultam el Londonba, nem bánva, hogy itt kell hagynom Amerikát.