Attraction of London club - Robb & Miles

Vendég

Hey bro

Micsoda öröm volt végre megérkezi Londonba. Leeds is egy szép hely, de azért nem vetekedhet egy fővárossal. Itt folyik az élet éjjel nappal. Nagy a fényűzés, a sznobság, de mégis úgy érzem, hamar be fogok ide illeszkedni. Én nem akarok mást, csak jókat bulizni, élvezni az életet, meg, ha már itt vagyok, akkor találni egy normális munkát, pénz keresés céljából, hogy azt el tudjam költeni piára, lányokra stb stb. Bár nem hiszem, hogy a lányokért fizetnem kéne, jönnek ők maguktól is ingyen és bérmentve.

Első utam az öcsémhez vezetett… volna, ha tudnám, hogy hol lakik. Amióta elment otthonról nem igazán beszéltünk, csak annyit tudok, hogy a város melyik részén tevékenykedik a kis piszok. Hallottam, hogy olyan ingyen élő lett mint a bátya. Ebből kiindulva és abból, hogy lassan éjszaka lesz, nyílván az egyik bárban issza le magát, és mivel nem szeret feleslegesen megmozdulni ezért az egyik közelben lévő nem túl puccos bárba mentem először.
Szét se kellett nézzek, miután beléptem az ajtón, egyből kiszúrtam azt a kis sunyi fejét egy kisebb hölgy társaság középpontjában. Lányok terén úgy néz ki semmit sem változott. Még mindig egy kis nőcsábász az öcskös. Mivel volt egy kis extra cash-em, gondoltam meglepem egy röviddel. Nem tudtam eldönteni, hogy Jack, Jim vagy Johnny barátunkat vigyem, de végül is egy vegyes mix-ben láttam az örömét. Megrendeltem a pultnál, megvártam, amíg az enyhén degenerált csapos kiszámolja a három egybevetett árát, és beviharoztam a dolgok sűrűjébe, kezemben a pohárral.
Nem volt túl könnyű tovább jutni a tömegen, de valahogy csak oda jutottam Miles-hoz. A szabad kezemmel megveregettem a hátát.
-Na mi van öcsi pók? Űzöd, hajtod őket keményen? – felé nyújtom a poharat, aztán körbepillantok a szebbnél szebb lányok sokaságán. – Tudod, az a szőke ott jobb oldalon… stipi stopi. – gyorsan a fülébe súgom, még mielőtt az ital a fejébe szállna és elfelejtené amit mondtam.

Tárgy: Re: Attraction of London club - Robb & Miles Kedd Júl. 09, 2013 8:50 pm

Az egyik nem teljesen lepukkant, de nem is luxus bárban üldögélek, amit még az időszakosan ingyenélő emberek is meg tudnak fizetni, mint jómagam. Nem kevesebb, mint egy, kettő, három... hat lány társaságában üldögélek, nem kevesebb, mint egy, kettő sok pohárka Jack bácsi után. De mivel a kép még nem késik, amikor a fejemet fordítom, úgy ítélem meg, hogy van még mit inni ebben a bárban. Legalábbis elég valószínű, hogy hétfőn volt szállítmány, mivel a hétvégén sikerült elfogyasztani azt, ami maradt. Jó dolog, ha az ember tudja hova rejti a lakótársa a pénzét. Az is jó, ha észrevétlenül el tudja lopni az összeg felét. De nem magamról beszélek ám, dehogy...

Harmadjára próbálok hozzáfogni fejben az ecc pecc kimehetszhez, hogy kiszámoljam melyik csajjal is megyek ma este haza, de valahogy most sem jön össze, mert galád módon megint hozzám beszélnek, egyszerre legalább... mindenki, akivel együtt ittam az elmúlt.. időben. Fogalmam sincs mióta vagyok itt. Vennem kéne mondjuk egy órát. De legalább telefonom még van. Más kérdés, hogy pénz az évente kétszer van rajta, karácsonykor és a szülinapomon. Luxusnak számít, amikor szilveszterkor is van, de az csak a következő év első napjáig tart ki. 

Szóval már éppen újra nekifognék a kiszámoláshoz, egy újabb pohárka ital után, mikor valaki sikeresen megint megzavar. Talán isteni megnyilatkozásnak kellene vennem, hogy senkit nem tudok kiszámolni. Tragédia. De mikor hátrapillantva megpillantom a bátyámat, valahogy nem nagyon tud érdekelni, hogy melyik csajt viszem haza. - Embeeer, hogy kerülsz ide? - fordulok oda hozzá, hogy a vállát megveregetve a hölgykoszorú felé fordítsam. - Ezer éve nem láttalak, hé.. Hogy kerülsz ide? -  kérdezem vigyorogva, miközben próbálok fókuszálni az arcára. Túl gyorsan mozog. Lehet, hogy vámpír lett, mióta nem láttam.  Azért esélyes, hogy kiröhögném, ha csillogna is. - Aaaa.. úgyis a vöröset akartam hazavinni - mondom egy kicsit hangosabban is a kelleténél. De hát.. kit érdekel? Közben belekortyolok az italba, amit épp most kaptam. Testvéri szeretet. Kár, hogy ilyenkor az ember nem ihatja meg úgy, hogy olyan feje van, mint aki citromba harapott, hanem keménynek kell lenni, és lenyomni mint bantu négert a mocsárláz. - Ez melyik barátunk volt? - kérdezem felmutatva a poharat. Legalább 100% alkohol.

Robb :: xxx :: sok szeretettel

Vendég

Hey little bro

M
ár annyira vártam, hogy lássam őt és együtt tudjunk hülyülni, most meg hogy ez megtörtént és ráadásul örül is nekem, tök büszke vagyok magamra. Ha valaki azt mondta volna nekem, hogy egy hét vagy pár nap múlva Londonban fogsz bulizni az öcséddel, valószínű, hogy körbenevetem és veszek neki egy korsó sört, amiért ilyen kis vicces gyerek. Most meg mégis itt vagyok.
-Mi az, hogy én hogy kerülök ide? Te mi a francot csinálsz itt, ennyi lánnyal kisöcsém?– teszek egy enyhe legyintést a körülöttünk szemüket forgató csajokra. Annyira fura, azt hittem majd engem fog meglátogatni valami nagyvárosban, és majd ő vesz nekem welcome drink-et. De nem bánom. Az élet túl rövid, hogy sajnálkozzunk, vagy sajnáltassuk magunkat, inkább kiélvezem ezt a hátralévő 10-20 évet. (Ha szerencsém van, akkor többet is)
- Stoppoltam. Nem volt pénzem az útra, mert előtte való nap mindent elittam. Úgyhogy, mindent kockáztatva, átvágtam az országon csak miattad. Érezd magad megtisztelve és kínálj meg valamivel, vagy kiviszlek hátra, leütlek és ellopom a pénzed. – vigyorgok rá. Láttam, ahogy a szája kicsit félre húzódik, a szemei kicsit kidüllednek a közös barátainktól, de egy szót sem szólt, állta az alkoholt, mint egy felnőtt férfi. – Na ez a beszéd – hátba veregetem megint. Legalább kiegyenesítem a kis görbülését. Lehet sok volt ez a három így vegyítve, és majd holnap reggel a pokolba kíván, vagy az azt követő este áldozati bárányként felajánl valami kamu Istennek, de bízom benne, hogy egy fájdalomcsillapítóval le tudom majd kenyerezni.
- Hát gondoltam megleplek egy kis egyveleggel. Johnny, Jack és Jim mindhárman üdvözletüket küldik. – rásandítok a kis vörösre oldalt. Hát lehet, hogy Miles félre nézte, mert annak a nőnek olyan szőrös a keze mint King Kong melle, és ahogy látom csak egy foga van elöl, azt is tombolán nyerhette. – Szerintem nem akarod azt te elvinni haza. Inkább fogorvoshoz meg egy szőrtelenítésre kéne vinni, nem haza. – mutatok rá a lényegre, és próbálom elsöpörni öcsike szeme elől a rózsaszín ködöt. Aztán hirtelen a nagy forgolódásban, ahogy azt a csúf képet próbáltam magam elől elteregetni, megláttam két gyönyörű lányt. Épp most érkeztek meg. Na ők már simán sétálhatnának kifutókon.
-Nézd csak Miley. Na ők, már nők. – biccentek a bejárat felé.

Vendég

I need a dress

Végigsimítok a puha anyagon, amitől az adott felületen rám idomul a magam elé tartott ruha. Imádom a tapintását, de a színe, ez a lilás… gyászos szín… a-a, ez most nagyon nem illik a hangulatomhoz. Csupán pár másodpercig nézek farkasszemet önmagammal a tükörben. Aztán sóhajtok, és a vállfával az ágyamon levő kupacra hajítom. Már csak pár darab akad, amit még nem bányásztam elő a szekrényemből, és még szóba jöhet. De egyre reménytelenebbnek tűnik a próbálkozásom, hogy kihozzak magamból valami értelemeset a mai estéhez. Még előkerül az egyik kedvencem, ami igazából már nem új zsákmány. Két éve vadásztam le teljesen véletlenül London egy eldugott butikjában. A lényeg, hogy egyikkel sem vagyok megelégedve, a kedvenceim sem érik el a kívánt hatást. Felpróbálni sincs már kedvem semmit. Csak egy az egyben rádőlök a ruháimra, és nyöszörgök.
- Briaaaaa – sóhajtom először csak halkan. Aztán hangosabbra kapcsolok. – Briannaaaaaaaa. Briiiiii-aaann-naa – félig szórakozottan, félig unottan, és valljuk be, részben kicsit kétségbeesetten. Megígértem, hogy elmegyek vele ma este bulizni, de tegnap óta a lelkesedésem meglehetősen alábbhagyott. Csak ki vagyok feküdve a kisebb dombokkal borított ágyamon, mint egy béka, és csak… pislogok. A hátamra gördülök, és a plafont bámulva még egy darabig szólongatom a nővéremet, de mivel válasz nem érkezik, végül csak lebillentem magam, és legurulva talpra esek, mint egy… macska...? Nos igen, egy fél állatkert lakozik bennem. Határozottan veszem meg az irányt Ann szobája felé, és kérdezés vagy kopogás nélkül rontok be.
- Bri, lennél szíves…? – kezdek el beszélni az üres szobához, de ahogy leesik, hogy egy árva lélek sincs idebenn, fintorgok egyet, majd sarkon fordulok. Csak az ajtóban torpanok meg, és egy sunyi, gonoszkás mosoly jelenik meg az arcomon. Végül egy gyors, 180 fokos fordulattal veszem célba a nővérem ruhásszekrényét.
- Öööhm… nem. Nem, nem, nem. Neeeeem, fúúj – lökdösöm ide-oda a vállfákat. Az ízlésünk nem egyezik meg teljesen, de azért lehet párhuzamot vonni. – Áh! Meg is van – vigyorodok el még szélesebben, majd kicsórom a ma esti megjelenésem tökéletes kellékét, és épp kiosonnék a szobából, amikor felvisít a mobilom. Francba! Csak egy sms. Oké. Váltanom kéne valami normális csengőhangra. Vicces, hogy épp Brianna az. Illetve vicces, amíg el nem olvasom az üzenetet. Közbe jött neki valami, de azt akarja, hogy fogjak egy taxit, és a klubnál találkozzunk. Nagyszerű! Majd nézhet egyet, ha meglát ebben a szerelésben. Fekete-vörös – amit alapból is imádok egymással párosítva – kombinációjú csinos és egyben szexi darab. A karomra hajtom, majd kitáncolok a szobájából.

Másfél órával később…
Nagyjából húsz perce toporoghatok a bejárat előtt, mire végre őkegyelme is begördül a taxijával a klubhoz. Felvonom előbb csak a szemöldökömet. Aztán elvigyorodom. Tudom, hogy morcos lesz a lopásom miatt, de állok elébe, amúgy meg ennyi késés után már szava se lehet. Széttárom a karomat, és megpördülök előtte, ahogy közeledik. Talán még pukedliznék is, ha nem állnának még vagy harmincan körülöttük. Azért rögtönzött színielőadást nem akarok nekik tartani. Szerencsére nem vagyok dráma szakos.
- Inkább ne mondj semmit – szólok rá gyorsan, mielőtt egyáltalán kinyithatná a száját, aztán karon ragadom a nővéremet, és már vonszolom is be az épületbe. Jó, hát már lassan fél órája szobrozok kint, nem akartam tovább húzni az időt. Szerezni kell valami italt, aztán adni az estének. Egy gyors körültekintés után megakad a szemem két pasin.
- Ann. Két óránál… Csak nekem tűnik úgy, vagy tényleg minket figyelnek? – billentem oldalra a fejem, és jobban szemügyre veszem az illetőket. Mivel szinte közvetlenül a pultnál állnak, így akarva-akaratlanul is hamarosan mellettük „landolunk”.

•• Words: 563 •• Music: This •• Note: Ramaty kezdő, de majd kialakul ^^••

Gaskin contra O'Devan

Áhh! Utálom! Utálom, és mily meglepő, de...utáloom! Marry-nek soha, de soha nem elég a napi két óra gyakorlás. Arra miért nem tud gondolni, hogy kifáradok? Persze ha szólok neki valamit, jön a szokásos hablaty, mint például: "Ha profi akarsz lenni, itt maradsz...vagy ha hátat fordítasz vissza se gyere...blablabla". És akkor döntsd el, hogy profi táncos leszel és szenvedsz tovább, vaaagy elmész egy megígért bulira. Hmm! Melyik a vonzóbb? Azt hiszem hosszú távon az első lenne, de mégis úgy érzem nem hagyhatom cserben Ree-t. Főleg, hogy vagy egy egész napon át könyörögtem neki a mai estéért. Egyébként is lesz még időm próbálni. Majd megmondom Marry-nek, hogy holnap tovább maradok...és persze többet fizetek. Amilyen kis pénzéhes, ez tetszeni fog neki.
- Nekem, most tényleg mennem kell! - Fordulok tanárom felé, hogy folytassam magyarázkodásomat, de arckifejezését elnézve jobbnak látom ha inkább a magyarázatot holnapra hagyom és most megszököm. Így hát elmormolok egy "viszlát"-ot, elkerülöm és kisietek a teremből mielőtt észhez térne.
Előkeresem táskámból a telefonom és pötyögök gyorsan egy üzenetet testvéremnek késésemről, majd a szekrényemhez lépek és egy pimasz vigyorral arcomon, kinyitom azt. Áldom az eszem amiért magammal hoztam a ruhámat. Valószínűleg tudat alatt tisztában voltam vele, hogy nem fog időben elengedni ez a némber. De mindegy is! A lényeg, hogy itt van! És nem is habozok semmit... kiveszem a ruhát és a hozzávaló kellékeket, mint a cipő vagy táska, majd egyből át is vedlek, begyűröm vissza szekrényembe a felesleges cuccokat és már úton is vagyok kifelé, hogy fogjak magamnak egy taxit.
Mit is mondjak? Szerencsém van a taxival. A második felvett... és ez ritka. Nagyon ritka! Legtöbbször fél órákat kell ácsorognom. Nem is értem miért nincs annyi eszem, hogy megfogjam a kis kacsómmal a telefont és én magam hívjak egy taxit. Na mindegy, a lényeg, hogy már itt vagyok.
- Jaj Ree, nagyon saj... - Ekkor pillantok végig rajta, és egyből elszáll a sajnálkozásom. - Nagyon... csinos vagy hugicám! - Megrázom a fejem, majd nem is hagy nekem időt további morgolódásra, amiért az ÉN ruhám van rajta, mivel megragadja a kezem és berángat az épületbe.
- Hogy mi? - Kérdezem, de ahogy kicsúszik a kérdés, azt hiszem én is megpillantom a két srácot. - Ó! - Vágom rá frappánsan, de már megint megindul és nem hagy időt a válaszadásra. A következő pillanatban már a pultnál találom magam és egy sokatmondó, haragos pillantással megjegyzem húgomnak, hogy azért a ruháért még számolunk, majd a pultos felé fordulok, és a kedvenc koktélomat kérem. Amíg az italom készül, újra Ree-hez fordulok.
- Te nem vagy normális, ugye tudod? - Célzok ezzel a mellettünk álló srácokra, egy halk nevetés kíséretében.

|| Words: - || Music: mindenféle ;P || Note: blabla||

©

Az, hogy Londonba jöjjek, igazából mindig is a terveim között szerepelt. Leeds is elég nagy, de London azért mégis a főváros. Kihagyhatatlan. Az én drága személyiségem meg nem bírja olyan helyen, ahol túl sok az ismerős. Azt persze mindig is akartam, hogy a bátyám is jöjjön velem, hiszen a buli az nem buli nélküle, de hogy ez most tényleg meg is történik, egyszerűen király. Pont, mint amik mi leszünk, ha végre elfoglaljuk a világot. De jó úton haladunk felé.

- Mit csinálnék? Űzöm az ipart, tee... - a világ legönelégültebb vigyorát sikerül az arcomra varázsolni, ahogy kimondom a csodálatos szavakat. Már kiskoromban is megtanultam, hogy a sok, az jó. Csak akkor sok kisautóm volt, most meg sok lány van körülöttem. Nem merek úgy fogalmazni, hogy sok lányom van, mert nem tudok róla, hogy bárkit is teherbe ejtettem volna, és úgy sem merem mondani, hogy sok csajom van, mert akkor meg azt hiszi valaki, hogy strici vagyok. Ami valójában nem is olyan rossz foglalkozás.

- Ha szóltál volna, elküldök érted valakit - jegyzem meg, miközben az asztalon lévő üveg felé intek, hogy valaki adja már a kezembe egy pohárral együtt. Nem mintha megtehetném, hogy bárkit is érte küldjek, de jól hangzik. - Na, azt hiszem ez tequila, de nem tudom, olvasd el - meglengetem előtte az üveget, amit fogalmam sincs mikor rendeltünk már, de előtte Jim bácsiból már jó pár kört megittunk a hölgyekkel. Odanyomtam a kezébe a poharat, és ügyesen, nem sokat a földre öntve kitöltöttem neki a felesét.  - Húzóóra - mondtam valami elképesztő perverz hangsúllyal. Ez is csak akkor jön ki belőlem, ha iszok. Rossz, rossz alkohol.

- Ühm, üdvözlöm őket én is - gondolva a három barátunkra, megütögettem a hasamat. Ez lesz még szörnyű reggel. Bár mire felkelek, lesz az délután is. Azt hallottam egyszer, valami nagyon okos ismerősömtől, hogy minél később kel valaki, annál okosabb az illető.

- Hú, basszus - miután megdörzsöltem a szemem, és még egyszer megnéztem a kis vöröset, tényleg nem tűnt már olyan vonzónak, mint előtte. - Még jó, hogy jöttél - vigyorogva hátba vágtam drága bátyámat, ha már ő is annyit ütögetett, aztán odafordultam, amerre intett a fejével. Számomra már egyébként is lassított felvétel volt az egész este az első üveg ital után, de ahogy a két nő bevonult, szinte láttam hogy hányszorosára lassul a világ. Bár a számot már nem mondanám meg pontosan, elég homályosan láttam. - Hoppá - lassan egy óriási vigyor kúszik az arcomra, ahogy felénk indulnak. Odatámaszkodom egyikük mellé a pultra, hogy azért mégse essek el a nagy szédülés közepette, aztán a világ összes boldogságával fűszerezett legcsábosabb mosolyomat villantom rájuk. - Hölgyeiiim. - igazából innen nem igazán tudom hogy folytatni, mert már ahhoz képest, ahogy ők megérkeztek, jóval korábban leállt az agyműködésem, így Robbra pillantok, hogy folytassa. 
mindenki :: xxx :: sok szeretettel

Vendég

Party and bullshit

M
iután megérkeztünk a pulthoz, egy sanda mosollyal nyugtáztam, hogy öcsém már el van ázva és beszélni is alig tud. Hogy, hogy lesz ebből lehengerlő csajozás azt nem tudom. Valószínű, hogy megint én leszek az agy, ő meg a vigyorgó test mellettem. Habár, én is jóképű, jó kiállású férfi vagyok. Le sem lehetne tagadni, hogy rokonok vagyunk. Ezek a Gaskin gének csak úgy öröklődnek a familíában. Ha lesznek gyerekeink, akkor ők is lenyűgöző külsejükkel, mintsem az eszükkel fognak hódítani.
- Mit kezdenél magaddal nélkülem? - mondom Miles-nak halkabban, hogy más ne hallja, és elengedem a fülem mellett a "küldtem volna érted valakit" kijelentését, mert mindketten tudtuk, hogy ez nem igaz. Szegény gyereket még az ág is húzza, nem hogy itt értem küldözgessen, de azért aranyos volt tőle.
Viszont az a két lány, akik az előbb még az ajtónál álltak, irulva pirulva jöttek közelebb és álltak meg tőlünk alig pár... hát, nem is tudom ezt már miben mérik... pár centire. Az egyik egy kicsit morcosabbnak tűnt, őt meghagyom Miles-nak, had legyen vele dolga. Vicces lesz látni, hogy szegény csaj nem érti, hogy lerészegedett testvérem mit akar, és egyre idegesebb lesz. Én sunyi és alattomos módon, pusztán mert megtehetem "kezelésbe" veszem a másikat.
Nem is kellett jelezzek, vagy oldalba bökjem Miley-t, ő már egyből kapott az alkalmon és köszönt nekik. A szokásos stílusát vette elő, nem is tudom, hogy van-e neki más.
-Lányok, micsoda véletlen. Épp azt mondtam az öcsémnek, hogy igazi drágaköveket fújt be a szél. - ezzel próbáltam korrigálni Miles értelmes megszólalását. Ha rám bízza magát, minden rendben megy, aztán külön vállnak útjaink, és mindenki megy a saját ágya felé. ( Igaz, hogy nekem nincs, de valahol biztos találok egyet, ami az alkalomhoz illő.) - Robb vagyok, ő meg Miles. Mi vagyunk a Gaskin-ok. Lehet hogy hallottatok már rólunk. - feléjük fordulok, ahogy már öcsi is tette. - Nektek mi a becses nevetek? Smaragd, Rubint, esetleg Gyémánt?

Girls.

Vendég

Nice to meet you, boys

Minden önuralmamra szükségem van, hogy ne hörögjek a nővérem arcába, ahogy felfedezem rajta a hirtelen hangulatváltozást. A szabadkozása azonnal abbamarad, elég volt egy komolyabb pillantást vetnie rám. Igyekszem valamiféle megbánást produkálni, de a bűntudat csak nem akar kiülni a képemre. Hm-hmm… legalább megpróbáltam. Végül csak vállat vonok egy sunyi mosollyal.
- Te is szépen összekaptad magad, ahhoz képest, hogy táncról jössz… - ha sejtette, hogy nem lesz ideje hazaugrani sem, hogy átöltözzön, és inkább magával vitte az esti szerelését, azért szólhatott volna, hogy ne várjak rá, illetve ne ordibáljam szét a házat otthon őt keresve. Na de mindegy, így is megoldottam a dolgot, a hangom sem ment el, az majd talán bulizás közben fog. Áh, ideje bevetnünk magunkat, vár ránk az éjszaka.
Hajjaj! A szemeimet forgatom, amiért csak nem nyugszik, és elszámolást ígér nekem a ruhája miatt. Ah, könyörgöm, biztos ő is csórt már el tőlem ezt-azt. Akkor panaszkodjon majd, ha nem sikerül épségben visszaadnom, mert mondjuk valaki leönti itallal… vagy mit tudom én. Inkább nem kezdek el ilyeneken agyalni, mert még bevonzom a dolgot, és azért kár lenne a ruháért. Ahogy meghallom, hogy Bria leadja a rendelését, nekem is kedvem támad koktélozni. Már csak azt kéne eldöntenem, hogy mojito legyen vagy tequila sunrise, de csak két pillanatig vacillálok, aztán az utóbbit kérem. Kezdetnek tökéletes lesz.

- Ne panaszkodj, te akartál bulizni, a pasizás vele jár – súgom Briannának, mert egy sokat mondó pillantással nagyjából a francba küldött, amiért odacibáltam a pulthoz… ahol mellesleg a két említett pasi is tanyázik. Csak jól akarom érezni magamat, oké? A hangulatot meg mindig nagyban javítja, ha akad körülöttünk egy-két hím nemű lény, aki apró bókokkal emlékeztet minket arra, hogy mi vagyunk a szebbik nem. Az egyik rögtön befészkeli magát a nővérem túloldalára. Gyanakodva mérem végig, ahogy felvillantja a száz wattos mosolyát. Az a sanda gyanúm támad, hogy a srác mostanra már nyilván alaposan benne van a buliban, ami az alkoholszintet illeti. Így pedig érdekes társaság lehet - gondolom magamban a legtisztább szarkazmussal. Attól még aranyos, de magamban hálát adok, hogy inkább Briát szeretné szórakoztatni. A másik egyébként is elsőre szimpatikusabbnak, és legyünk őszintén, igazán szemrevalónak tűnik.
- Majdnem – nevetem el magam Robb névtippjeit hallva. – Reina vagyok. Ő pedig a nővérem, Brianna – sandítok oldalra az említettre. Remélem, nem fog egész este duzzogni rám. – Örvendek, fiúk. – A kezemet is kinyújtom egy futó kézfogás reményében, ha már az illem valami hasonlót vár el tőlünk. – És mégis mit lenne érdemes tudni rólatok, Gaskinokról? – vonom fel kicsit a szépen ívelt szemöldökeimet szélesen mosolyogva. Tekintetemben kíváncsiság ül, úgy fürkészem a mellettem álló Robb arcát. Már amennyire egy ilyen klub fényviszonyai között ez lehetséges. – Sajnos még nem jutott el a híretek hozzánk, de hát nyilván ami késik, nem múlik – vonom meg a vállam egy sejtelmes pillantással, és mivel közben elkészült az italunk, a sajátomat le is veszem a pultról, és játszadozni kezdek a szívószállal az ujjaim között pörgetve.

•• Words: 476 •• Music: Cuba Libre•• Note: -••

Gaskin contra O'Devan

Még a hülye is észreveszi, hogy nem sok kell neki ahhoz, hogy jól pofámba röhögjön. Valószínűleg ha megtette volna, letéptem volna itt helyben, mindenki előtt, róla a ruhát. Na jó...azért nem! De azért szép kis jelenet lenne, nem? Viszont túlzottan sajnálnám a ruhámat. Nem! Nem a húgom sajnálnám...ő felvehette volna a sajátját, és nem kihasználni az alkalmat, hogy nem vagyok otthon. Na de mindegy! Nem fogom egy hülye ruha miatt elrontani az estét. Elvégre bulizni jöttünk, vagy mifene.
- Valahogy éreztem, hogy vinnem kell magammal... - Sóhajtok fel, kisimítva pár gyűrődést a ruhán, amik valószínűleg az úton keletkeztek.
Mikor lejátszottuk Ree-vel, a kis szemcsatát, egy hangra leszek figyelmes az oldalamon. És az a hang nekünk szól. Ahogy odafordulok a srác felé, arckifejezését és vigyorát látva, elszáll a maradék harag is, amit még húgom váltott ki és egy mosoly jelenhk meg arcomon. Az már biztos, hogy ez a pasi se józan. De kit izgat? Aranyos...és addig vicces is tud lenni a részeg, amíg nem rókázik. Vajon mennyit ihatott? Na! Nem teljesen mindegy ez? Én is hamarosan inni fogok, szóval egy cipőben fogunk járni.
- Csak, Bri! - Motyogok közbe, testvérem szavaiba, egy halvány mosollyal. Nem szeretem ha Briannáznak. Illetve semmit nem szeretek a Bri-n kívűl. Egyedül a húgom szólíthat, Ann-nek, de azért sem rajongok ám! Ráadásul nem is értem, mi baja a Brivel. De már megint miért gondolkozok olyan ostobaságon mint az én becenevem. Mondjuk sokkal jobban érdekel a két szépfiú neve. Akik nem mellesleg, elég jól értenek a csajozáshoz. Valószínűleg nem mi vagyunk az elsők akiket megpróbálnak felszedni. Na de mi az, hogy "megpróbálnak"? Ahogy Ree-t és magamat elnézem...már sikerült is nekik. Szinte a tenyerükön hordozhatnának. Jó...azért még az messzebb van, de melegszik.
- Szóval Robb és Miles... - Húzom széles mosolyra ajkaimat. - Milyen a buli? Ahogy elnézem, már itt vagytok egy ideje... - Pillantok a mellettem álló Miles-ra, egy halk nevetés közepette, majd elveszem az időközben kész italomat a pultról és belekortyolok.

|| Words: számoljatok... || Music: mindenféle ;P || Note: blabla||

©

Mindig mondja nekem mindenki, hogy minek iszok ennyit, csak rossz az egészségemnek. De hé, ha nem tudok többet? Beteg már nem szoktam lenni, két feles után minden eltűnik belőled. Ráadásul akinek Jimnek hívják az apját, és nem bírja az italt, bújjon el. Mondjuk nekem nincs is Jim nevű ismerősöm, csak üvegbe öntve, és az alkoholt is bírom. Egy ideig. Csakis attól függ milyen töménységű. Ha sok töményet töltök magamba, egy idő után már a beszéd sem ugyanaz, hát még a csajozás. De szerencsére jelenleg nem áll fenn ilyen probléma. Külső szemlélő számára persze lehet hogy egészen más a helyzet, de én teljesen jól vagyok. Túlságosan is. 

Nekem alapszinten olyan beszélőkém van, hogy évekig lehetne hallgatni, amíg magyarázok valamiről, és ez csak rosszabb lesz bizonyos mennyiségű ital után. Aztán ahogy egyre többet fogyasztok, úgy felejtem el a szavakat, és csak folyamatos vigyorgást lehet látni tőlem. De aztán csak átlendülök a holtponton, és akkor megint úgy nyomom a szöveget, mint aki évek óta nem mondott semmit, és most meséli el mi is történt vele azóta. Remélhetőleg ez most hamarosan bekövetkezik nálam. 

Bár szerencsére itt van most nekem a bátyám. Ő majd beszél, én meg szexi leszek, amíg meg nem ered a nyelvem. Nem mintha ő nem nézne ki jól. Mégis csak testvérek vagyunk, ezek a gének családban maradnak. De majd ha adok én neki inni. Csak tudnám merre hagytam el azt az üveget... - Bri, és Reina - hatalmas vigyor kúszik az ajkamra, de gyorsan visszafogom magam, és mosolygássá szorítom vissza az izmaim rándulását. Általában ez az a pillanat, amikor az embernek muszáj visszafojtania a nevetését, de nem bírja sokáig, és ha elkezdi abba sem tudja hagyni. Ennek a késztetésnek ellenére fogalmam sincs mégis min nevetnék, így inkább valami nagyon szomorú, és sötét dologra gondolva finoman megrázom a fejem, hátha utána nem kell annyira vigyorogni. - Szép nevek...

- Ó, gyalázatos, hogy nem hallottatok még rólunk - magyarázom kifejezetten ravasz fejjel. Mert miért ne? Bár egyébként az arckifejezésem nem olyan rókás, mint mondjuk Robb-é. De nem baj. Mellesleg fogalmam sincs mit mondhatnék magunkról, szóval csak vigyorogva a bátyámra pillantok, hogyha már felhozta, magyarázza el nekem is, miközben megpróbálok úgy csinálni, mintha tudnám miről van szó. De azért sejtem, hogy a zsenialitásunk, a szépségünk, és az eszünk van benne. Semmi egoizmus. Soha.

Mikor a nemrég bemutatott Bri megszólal mellettem, nem tudom megállni, hogy ne egy csábos kis vigyor mellett pillantsak oda rá. Lehet, hogy már láttam csinos lányt.. de ő mindenkin túltesz. A többiek ebben a bárban el is bújhatnának. A kis testvérétől eltekintve. Úgy látszik az ő családjuk is nagyszerű génállománnyal rendelkezik. Már csak keverni kéne a Gaskinokéval. - Most, hogy itt vagytok, sokkal jobb - újabb vigyor - A bátyám csak nemrég érkezett, de én már tényleg itt vagyok egy ideje.. Éreztem, hogy erre jár ma két ilyen gyönyörűség
mindenki :: xxx :: sok szeretettel

Vendég

Party and bullshit

M
iért nem lepődök meg az öcsém viselkedésén? Néha olyan kis hülye tud lenni. De úgy látszik, vagy ahogy látom Bri viselkedéséből bejön neki. Hah… ki gondolná. De ha megnyerte, akkor vigye. Elmosolyodok magamban, aztán mivel úgy látszik, hogy az udvariasság génje is nekem jutott, kifizetem a lányok italait abból a kis pénzből, amit a zsebem mélyéről kapartam elő. Remélem nagyra értékelik majd, mert eddig még egyetlen nőnek sem fizettem semmilyen piát, csak ha nagyon le akartam itatni.
Már tudtam, hogy ki kihez fog társulni. Ez amolyan férfi megérzés. Meg az sem utolsó, hogy Miles már ott kacsingat Bri oldalán. Nekem pedig itt van Reina.
-Igen, én csak most érkeztem, de a buli zsír, ahogy azt ti is láthatjátok. Főleg, hogy már itt vagytok. Minden szupa dupah. – oldalra fordulok, és Reina-ra mosolygok, olyan Robb-osan csábítóan. Sokszor bejött már másoknál, de valami mégis azt súgja, ( ordítja ) hogy itt nem lesz elég egy kis fogvillantás, szemöldökmozgatás, meg izomfeszítés. Habáááár… egy két pohár italka után mindjárt rózsaszínben fogják látni a világot, mint mi ketten Miles-al.
Most, hogy jobban megnézem, örülök is, hogy Reina lett az enyém. Nem úgy értve, hogy ők csak játékszerek akiken osztozkodunk, nem, ez nem így van. Akkor cserélgetnénk őket, ahogy azt máskor is megcsináltuk már, de ez most nem ilyen alkalom. Látom, ahogy Miles szemében is felcsillan valami… vagy csak nagyon zavaróak a fények. Hát nem tudom, de mindegy is.
-Esetleg nem akarsz leülni valamelyik asztalhoz? Vagy nem akarunk táncolni? Kettesben hagyhatnánk a két kis vágyakozó madarat. – halkan odasúgom Reina-nak. Már amilyen halkan egy bárban sugdolózni lehet. Nem vártam meg a válaszát, már rántottam is magammal.
-Hé Miles, aztán el ne felejtsetek védekezni. Az emberiség még nem készült fel kis Miley-ra. – odaordítottam mielőtt eltűntem volna Bri testvérével. Kicsit beégettem, de ez egy báty dolga.
A legközelebbi asztalhoz mentünk, ahonnan lehet őket figyelni. Kíváncsi voltam, hogy mire lesz képes egyedül, részegen a kis öcsi. Épp ültek ott, de csak egy erélyesebb hangmagasságba tellett, hogy elküldjem őket egy melegebb helyre és már szabad is volt az asztal. Mindent a nőkért elv.
-Na és mond csak, nem bánod, hogy az idősebb Gaskin-t kaptad? – fürkészem a tekintetét választ keresve.

Started from the bottom..

(Bocsi, tudom, hogy nem lett jó :S )

Vendég

I don't mind.

Csak magamban forgatom a szememet azon, ahogy Brianna gyorsan kijavít. Ragaszkodik ehhez a becézéshez, és bár sosem értettem, pontosan mi baja is van a nevével, én előszeretettel ugratom, amikor csak alkalmam nyílik rá. Hát nem ez lenne a kistestvérek dolga? Hmm... ha én lennék az idősebb, szerintem akkor is kötelességem lenne.
Egyártalán nem vártam el, hogy a fiúk kifizetik az italunkat, sőt, Robb meg is lep ezzel a gesztussal olyannyira, hogy mire észbe kapnék, már nem is ellenkezhetek. A pultos csak int, hogy a számlánk tisztázva van. Persze értékelem az udvariasságot, ezért egy hálás mosollyal meg is jutalmazom a lovagomat. Közben azon tűnődöm, ez a szupa dupah vajon melyik bolygón lehet tájszólás. Halkan elnevetem magam.
Még pislogok párat Miles felé, és kezdek attól tartani, hogy a ma esti maximális közreműködése kimerül abban, hogy vigyorog ránk, és néha elejt egy félszavas mondatot. Remélem, Bri így is szórakoztatónak találja, mert úgy tűnik, az idősebbik Gaskin máris le akarja rázni a család másik felét. Kétkedve járatom a tekintetemet a két fiú között, mikor az idősebbik ugratását meghallom. Védekezni? Megnézném én, hogyan tudná ágyba csalni Miles a nővéremet ilyen állapotban.

- Jelezz, ha gond van, és kimentelek valahogy - súgom Brinek, miközben Robb már terel is engem az asztalok felé. Még egy bocsánatkérő, aprócska mosolyt küldök Briannának, aztán megadom magam a férfi elnyomásnak. Robb hamar felszabadít nekünk egy asztalt, de a műveleten halkan kuncognom kell.
- Én nem ragaszkodom ahhoz, hogy leüljünk - próbálom túlkiabálni a zenét, de addigra ő már helyet is foglal. Hát jó. Akkor majd később táncolunk. Leteszem az italom az asztalra, és épp készülök helyet foglalni Robb mellett, amikor hátulról valami idióta meglök, és majdnem kereszül esek a széken. De szerencsére végül csak állva maradok, és nem mutatok be semmiféle béna akrobata mutatványt. Morcosan pillantok hátra, miközben helyre igazítom magamon a ruhát.
- Nekem tetszik ez a felállás - fordulok vissza egy egyszerű vállvonással, de ajkaimon sokat sejtető mosoly játszik, miközben válaszolok Robb kérdésére. Megigazítom a széket ismét, de mielőtt végre leülhetnék, megint meglök valami táncoló majom hátulról, és ezúttal nem vagyok olyan szerencsés, mint korábban. Robb ölében kötök ki.
- Esküszöm, mindjárt bokán rúgom ezt az idiótát - bökök előre morcosan, aztán ártatlanul mosolygok oldalra Robbra. Eléggé kínos a helyzet, de én azért egy picit mégis tagadhatatlanul élvezem.

•• Words: 380 •• Music: Cuba Libre•• Note: kis nyomika reag :$••

Gaskin contra O'Devan

Szemmel láthatóan, nem igazán tetszik húgomnak ahogy belemotyogok bemutatásába és kijavítom. De kit érdekel? Annyi a minimum amit megérdemlek, a ruha miatt, hogy legalább úgy hívjanak ahogy én szeretem. Nem pedig amit Ree mond. Persze ezt valószínűleg sokan hülyeségnek tartanák, de én igazán allergiás vagyok a nevemre. Már magában nem tetszik a Brianna név, hát akkor legalább egy tűrhető formáját használjam. És ezt tényleg megérthetné már... bár jól tudom, hogy sosem fogja.
Amíg egy lassú fejrázással válaszolok, Ree szemforgatására, Robb udvarias módon kifizeti az italunkat, mielőtt még a tárcámért nyúlhattam volna. És mit mondjak? Tényleg kedves volt tőle... de mégis olyan érzésem van, hogy ezt még húgom megfizeti neki. Viszont ebbe inkább nem folyok bele jobban, elvégre mégiscsak a húgom. Nem akarom elképzelni ahogy... áhh! Semmit nem akarok elképzelni! A képzelgés helyett, inkább egy mosolyt eresztek el felé, amivel a "köszönöm" szócskát helyettesítem.
A következő pillanatban, Ree hajol oda hozzám, szavaira felkapom a fejem és egy "vigyázz rá!" pillantást vetek Robb felé, húgomnak pedig csak bólintok egyet. Bár nem tudom milyen gond lenne. Inkább örülhetek, hogy egy ilyen helyes srác oldalán lehetek. Csak remélem az ivászatot nem viszi túlzásba. Vagyis inkább... nem iszik többet. Mert már így is azon a bizonyos határvonalon táncol és nekem tényleg nem áll szándékomban egész éjszaka rá vigyázni. Még akkor sem ha sajnálnám itt hagyni. Mert hát igen, tényleg sajnálnám. Kár lenne érte. Szóval reménykedek benne, hogy hamarosan megered a nyelve és nem csak ezzel a csodás vigyorával fog csábítani, ami persze, igazán tetszik.
Mikor testvérem és partnere eltávozott, egy tőlem megszokott bájos vigyorral fordulok Miles-hoz.
- Úgy tűnik, kettesben maradtunk... - Motyogom el a tényeket, miközben szemeit fürkészem, majd egy újabb kortyot iszok koktélomból.
- És te szépfiú, tudsz táncolni? - Teszem fel neki az első eszembe jutó kérdést, majd hozzáteszem a következőt is, állapotát látva. - Vagy inkább beszélgetnél, még egy kicsit? - Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ilyen állapotban akár egy lépést is tud tenni. Bár lehet én mérem rosszul fel a helyzetet, és nem érzi magát olyan rosszul, mint aminek látszik.

|| Words: számold || Music: hábibii || Note: blabla||

©

Tárgy: Re: Attraction of London club - Robb & Miles Vas. Júl. 21, 2013 2:21 pm

Most valószínűleg én vagyok a társaságban az az ember, aki már annyit ivott, hogy csak le kell támasztani valami mellé, és el sem mozdul onnan, még legalább az este végéig. Akkor is csak nehezen, mert ugye neki meg lett mondva, hogy maradjon a helyén. Pedig én inkább az vagyok, aki ott tombol a buli közepén, és haza se lehet ráncigálni. Éppen próbálok rájönni mi is az oka annak, hogy most nem ezt teszem, de hamar rájövök a válaszra. Csak oldalra kell pillantanom.

Igaz, hogy az a pillanat, amikor Robb elhúzott, öö.. hogyishívják... azt hiszem Reina.. vagy valami hasonló. Soha nem találkoztam még senkivel, akinek Reina lenne a neve. Fura. Van egyáltalán ilyen név? Bár az élő bizonyíték éppen most sétált el a bátyámmal, hiszen ha van ez a neve, akkor van ilyen név. Tök logikus. Szóval hogy amikor elmentek mellőlünk, túlságosan is gyorsan történt, és mivel az egyébként villám gyorsaságú reakcióidőm most bedöglött, már nem is tudok neki semmit visszaszólni. Majd megkapja a magáét. Ha nem tőlem, akkor a kis hölgyikétől, akit éppen az előbb vonszolt arrébb magával. 

- Ó, de még mennyire, hogy kettesben. Remélem nem zavar... - mondom félrebillentett fejjel. Egész józannak tűnhetek. Bár most nem látom magamat, sem az arckifejezésemet. De azt tudom, hogy legalább nem vigyorgok. Csak nincs sehol egy tükör. A tükrök vajon milyen színűek? Hm, az élet nagy kérdései. 

Ha válaszolnom kellene a saját szavaimra, akkor tuti nem mondanám, hogy bármennyire is zavar az, hogy kettesben hagytak Briannával. Mellesleg nekem tetszik a neve, bárki bármit mond. Mondjuk eddig csak ő mondott bármit is arról, hogy ne a teljes nevén szólítsuk. De akkor nyilván nem tetszik neki. Az övét legalább lehet becézni. Én csak Miley vagyok.

- Hát persze, hogy tudok táncolni - kezdem vigyorogva. Egyébként hazugság az egész. - Egy ilyen szép hölgy társaságában szeretnék is - kifejezetten önelégült fejjel rákacsintok, aztán megint vigyorognom kell. Ki tudja miért. - Mi lenne, ha meginnád a koktélod, én meg... csak nézném, mert szép vagy... Aztán mennénk táncolni...? - vigyorogva felvonom a szemöldököm. Számomra egész jó ötletnek tűnik, aztán majd meglátjuk, hogy tényleg az-e, vagy jobb lett volna, ha a falnak támasztanak, és nézem.

Nem tudom hány embernek van beépített alkohol-limite. Nálam ez csak annyit takar, hogy ha már teljesen leittam magam, akkor nem fogok több alkohol tartalmú bármit is inni, hanem szigorúan és kizárólag vizet. És mivel ilyen kis cseles vagyok, nem szoktam színeset ásítani... vagy előbújtatni Vukkot. Se a kicsit, se a nagyot.

mindenki és főleg Bri :: xxx :: másnap, bocsi

Vendég

Party and bullshit

M
ár éppen felálltam volna, és agyon csaptam volna azt az idiótát aki itt lökdösi Reina-t. Komolyan nem fér el? Igen, tudom, hogy nagy az egóm, szinte kiüti a falakat, na de ez nem jogosítja fel, hogy itt mindenkit arrább tessékeljen. Veszek egy mély lélegzetet, megfeszült izmaimat ellazítom, amennyire el lehet, és próbálom nem lángra lobbantani ezt a rettentően pislogó szikrát, amit ez a kis incidens váltott ki bennem.
- Nekem nem a felállás tetszik, hanem te. – rámosolygok a lányra, de ekkor megint megtörténik. Hát ilyen az egész univerzumban nincs. Úgy látszik a lányokkal mégis fújt be szemetét a szél. Most kiütöm… egyszer még eltűrhető, de ez már hallatlan. Leülni se hagyják az embert, akkor hogy legyen így ebből az estéből bármi is?
Felkel…nék ha Reina nem esett volna az ölembe és tett volna mozgásképtelenné. Nem nehéz, nem erről van szó. Gyenge se vagyok, naponta edzek. Egyszerűen annyi történt, hogy az agyam lebklokkolt a közelségétől, és nem küldött semmi ingert a testem többi részébe, azzal a céllal, hogy fel kéne állni. ( Egybe igen, de az nem segít rajtunk most ) Oldalra néztem, ahol egy pillanattal ezelőtt még az-az idióta állt. Hát mostanra eltűnt. Jobban is járt, mert aztán nem lett volna ennek szép vége. Vagy ő, vagy én, de valamelyikünk a kórházban kötött volna ki.
- Már elment. Ha nem így lett volna, nem te lennél az aki megrugdossa. – és ekkor veszem észre, hogy mi is történik. Most teljesen Miles voltam. Csak percekkel azután szembesülök az élethelyzettel, amiben benne vagyok, mint ahogy azt egy normális ember tenné.
Kínos? A fenéket. Élvezem? Hát hogy a ló rúgja meg, miért ne élvezném? Ennél romantikusabb pillanatot még soha sem éltem át. Vagy ha igen, akkor nagyon részeg voltam és már nem emlékszek. Szégyen, de sajnos elképzelhető.
-Tudod, ez a hely nincs ingyen. Minden itt eltöltött perc kerül valamibe. Mit szólnál ha egy puszival kezdenénk és emelnénk a tétet körönként? – oda tartom az arcom neki, és Miles-ék felé tekintve mosolygok. – Úgysem mehetsz el. – szorosra fonom körülötte a karom, így nem hagyok egér utat a menekülésre. Milyen szép estének nézünk elébe…

Vendég

Now it's your turn...

Épp csak fél pillanatra sikerül Robb arcára néznem, mielőtt az ölében kötnék ki, de annyiból is felmérem, hogy ő sem lehet kevésbé dühös, mint én. Ha nem történik ez a kis incidens, és ezzel nem tartóztatom fel, talán képes megütni a lökdösődő alakot. Azt hiszem, az illető szerencséje, hogy így végződik a dolog... meg talán egy kicsit a miénk is. Robb pár másodpercig csak bambán néz maga elé, amitől mosolyognom kell. Jó, hát én sem vártam, hogy az ölében landolok majd... főleg nem így, de látni ezt a meglepettséget az arcán, mindent megér. Eddig amúgy is többnyire csak azt a fene nagy önbizalmat láttam rajta, amiből viszont most egy röpke pillanatra kiesett.
Persze aztán csak sikerült felocsúdnia. Ezt határozottan érzem abból, ahogy karjai körülfonják a derekamat, megkadályozva minden nemű menekülési próbálkozást. Talán csak az önérzetem bánja kicsit, mert nem vagyok az a típus, aki könnyen megadja magát. De attól még én is úgy érzem, hogy jó helyen vagyok itt. A helyzeten meg könnyen lehet fordítani, hogy végül csak a javamat szolgálja. Na igen... messze nem elég, ha egy nő szép... ravasznak is kell lenni ahhoz, hogy elérjük, amit akarunk. Viszont... én még egyelőre nem vagyok teljesen biztosa abban, hogy mit is akarok.

- Egy puszi percenként? És én még azt hittem, hogy a belépésnél vásárolt jegy elég a bent tartózkodáshoz. Kit kellene megpuszilni? A tulajt? - Meglepettséget, sőt, zavart színlelve nézek körül, mintha keresnék valakit, és egyáltalán nem érteném, mire megy ki ez az egész. Nem ejtettek a fejemre, szivi. Fogadni mernék, ha az arca felé hajolok, majd szépen elfordítja a fejét. Rémlik, hogy valaki már próbált egyszer így kifogni rajtam, de most én leszek az okosabb... és a merészebb. Robb álla alá nyúlok a mutatóujjammal, és finoman felém fordítom az arcát, aztán egy gyors, futó puszit adok az ajkaira. Remélem, most elégedett.
- Ha jól sejtem, ezzel jó pár percet előre kifizettem - villantok rá egy huncut mosolyt. - De most te jössz! Valamit mesélned kell magadról, ha tényleg emelni szeretnéd a tétet - billentem oldalra picit a fejem. Pillantásom egyszerre várakozó és kihívó.

•• Words: 345 •• Music: Cuba Libre•• Note: -••

Gaskin contra O'Devan

Épp csak vetek egy futó pillantást húgomék felé, hogy megtudjam minden rendben van-e, de elképedve pislogok rájuk, mikor meglátom, hogy Ree már az a bizonyos, Robb ölében csücsül. Hát mit ne mondjak, nem haboznak a fiatalok! A következő pillanatban pedig, varázsolok arcomra egy széles mosolyt, megrázom magam gondolatban és Miles felé fordulok, mielőtt még részese lennék a húgom és a srác nyálcsere mutatványának. Azt hiszem már nem vagyok annyira kíváncsi testvérem hogylétére. Meg az sem igazán érdekel, hogy mit fognak csinálni ezek ketten, pár csókocska után. Bár tuti, hogy minden apró részletről tudni fogok, ahogy Ree-t ismerem. Fogadni mernék, hogy holnap a legelső dolga lesz az, hogy elmeséli és áradozik a csodás éjszakájáról... szokás szerint. Viszont talán most nekem is lesz mit ecsetelnem neki. Egyre jobban bejön ez a Miles. Ugh... mit szólna most, Adam ha meglátna minket ezzel a két, nőcsábásszal? Szinte már látom magam előtt, ahogy dühödten képenvágja mind a kettő srácot, akik aztán ledöbbenve néznék végig a kis előadást, miszerint Adam a hajunknál fogva cibál ki bennünket a klubból. Áhh! Ezt nem kellett volna elképzelmem! Nem túl szép látvány lenne, és ráadásul szörnyen megalázó. Valószínűleg utána senki sem merne, még csak beszélni se velünk. Az tény, hogy Adam félt minket, de néha túlzásba tudja vinni.
- Engem aztán nem zavar. Sőt! Kifejezetten tetszik... - Egy ártatlan mosoly kíséretében, kicsit közelebb csusszanok hozzá, és remélem nem volt túl feltűnű mozdulat. Elvégre azt azért nem szeretném, hogy azt higgye rá akarok máris tapadni. Bár nem tagadom, elég... jó érzés a közelében lenni. Viszont van egy olyan érzésem, hogy leszek ennél még közelebb is hozzá. Az érzéseim pedig ritkán tévednek. Na meg nem hiszem, hogy azért van itt velem, mert csak beszélgetni akar. Olyan pasit már találni sem lehet... kivéve persze ha csak egy haver.
- Rendben. Én benne vagyok... de figyelmeztetlek, nagyon jól táncolok! - Elvigyorodok pimaszul, majd megiszom a poharam tartalmát, ami mellesleg még majdnem tele volt, így több, mint valószínű, hogy kicsit elszállhat tőle a fejem, amint működni kezd bennem az alkohol hatása. De hát na... legalább nem leszek túl józan, Miles mellett. Az kínos lenne ha egész este észnél lennék.
- Bocsásd meg nekem, hogy nem hagytam időt arra, hogy nézz... de úgy vélem tánc közben is figyelhetsz. - Rákacsintok egyet, majd ujjaimmal végigsimítok karján, és mikor csuklójához érek, megragadom azt. - Na gyere csak! - Ellököm magmam a pulttól és vigyorogva kezdek el hátrálni a bulizó emberek közé, még mindig a csuklóját fogva és húzva magammal.

|| Words: - || Music: mindenféle ;P || Note: kétszer kellett írni, szóval olyan amilyen :$||

©

Amikor Bri a nemrég távozó párocska felé pillant, nekem is muszáj arra fordítanom a fejem. És nem is csalódok nagyot. Robb, mindig is tudtam, hogy gazember vagy, de hogy ennyire? Hány perce is találkoztunk velük? Tíz? Vagy talán van az már tizenöt is. De igazából teljesen lényegtelen. Csak annyi a fontos, hogy a bátyám ölében már van valaki. A nevekkel mindig is nagy bajban voltam. De van, amihez tudok kötni valamit, és akkor szerencsém van, mert nem kell a reggelt újra a bemutatkozással tölteni. Vagy a jól megérdemelt pofonnal. Olyan is volt már sajnos. Nem is egyszer. De az egészről az a piszok alkohol tehet. Azt a kevés agysejtemet is elveszi tőlem, amivel normálisan tudnék gondolkozni. Bár akkor sem elég könnyű, amikor egy olyan csinos, nem is csak csinos, hanem egyenesen szexi nővel van az ember, mint én. Vagyis Bri-vel. 

Mire Bri visszafordul hozzám, én már nagyban vigyorogva őt figyelem. Látszik az a megvillanó kis idegesség az arcán, de hamar el is felejtődik, mert ő is elmosolyodik. Milyen szép ilyenkor. Jézusom, mikor lettem ennyire nyálas? Abba kéne hagynom, mert a végén más is az én nyálamban fog itt úszni, és az senkinek nem lenne jó. Miles, fejezd be. Ééés már magamban is beszélek. Ez bizony emberek, teljesítmény. 

- Ó, ha tudnád mennyire örülök, hogy ezt hallom - mondom halkan nevetve. Jó dolog is, ha az embernek jó társasága van. - Mert fordítva is így van. - Valahogy mintha elkerülte a figyelmemet egy mozdulata, mert amikor a mögötte álldogáló barnáról, aki éppen a csaposnak hadonászik nagy lelkesen, visszatéved a pillantásom őrá, mintha kicsit közelebb lenne hozzám, mint az előbb. De vajon én léptem akaratlanul is közelebb, vagy ő lenne a bűnös?

- Ajaj, szóval nem tudom mire vállalkoztam? - kérdezem nevetve. A szavaiból csak arra tudok következtetni, hogy tánc szakos azon aa.. fogalmam sincs mi az az egyetem, vagy suli, ahol Summer is tanul, de ott. Miért van ennyire tele velük a város? Tény, hogy a két legjobb haverom is odajár, de.. ez inkább már durva. Csak én nem vagyok ilyen művészlélek. Bár attól függ mit veszünk a művészet kategóriába. Mert akkor én lepedőakrobata vagyok. Meg szőnyeg, kanapé, konyhapult... de mindegy is. - Nagyon galád dolog volt ám, hogy nem hagytál gyönyörködni - jegyzem meg összeszűkített szemekkel, de egyből el is vigyorodok. Jó látni, hogy fogyaszt alkoholt. Legalább a nevén kívül annyit már tudok róla, hogy nagykorú. 

Örülök neki, hogy egy kicsit irányító szellem is. Ilyen állapotban legalább nagyon jól jön, ha valaki a helyes irányba húz, mert simán nekimentem volna valakinek, ha nem. Bár amennyien vannak, így is rengeteg lehetőség nyílik a pogóra. De mielőtt bármit meg tudna mutatni abból a híres tánctudásából, odahúzom magamhoz, amilyen közel csak lehet, és átölelem a csípőjét. Bár nem vagyok benne biztos, hogy az még a csípője, amit éppen fogok. Sebaj. - Nehogy valaki meglökjön... - súgom a fülébe. Már amennyire ilyen helyen súgni lehet.

Bri :: xxx :: szeretettel

Ajánlott tartalom

» Robb - Saintvicious - Gaskin
» miles gaskin ¤
» valami park ~ summer & miles
» Deandre & Ronnie - Highlander Club környéke
» Maya & Miles - békés kis park, elrejtve a turisták szeme elől

Attraction of London club - Robb & Miles

Attraction of London club - Robb & Miles

Similar topics

Similar topics